< Salamo 120 >
Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.
2 Jehovah ô, vonjeo ny fanahiko amin’ ny molotra mandainga, Eny, amin’ ny lela mamitaka
Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!
3 Inona no homeny anao, ary inona koa no hataony aminao, Ry lela mamitaka?
Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?
4 Zana-tsipìkan’ ny mahery sady voaranitra, Mbamin’ ny vain’ afon’ anjavidy.
Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!
5 Lozako, fa mivahiny eto amin’ ny Maseka aho Ary mitoetra ato an-dain’ ny Kedarita!
Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!
6 Ela loatra izay no nitoeran’ ny fanahiko teo amin’ Izay tsy tia fihavanana.
Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.
7 Raha izaho, dia fihavanana; Kanjo nony miteny aho, dia mila ady kosa ireny.
Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.