Joba 6

1 Dia namaly Joba ka nanao hoe:

Jób pedig felele, és monda:

2 Enga anie ka holanjaina tokoa ny fahasosorako, ka hampifandaniaina amin’ ny mizana izy sy ny fahoriako!

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

3 Fa ankehitriny mavesatra noho ny fasika any an-dranomasina ny fahoriako, koa dia nirediredy aho.

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

4 Fa ny zana-tsipiky ny Tsitoha mitsatoka amiko, ka mifoka ny poizina avy aminy ny fanahiko; Ary ny fampitahorana Andriamanitra milahatra hamely ahy.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

5 Maneno va ny boriki-dia, raha eo amin’ ny vilona? Na mimàmà va ny omby, raha eo amin’ ny fihinany?

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

6 Azo hanina va ny matsatso, raha tsy asian-tsira? Na mba misy tsirony va ny tafotsin’ atody?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

7 Ny zavatra izay nolaviko tsy hotendrena, dia ireny no tsy maintsy haniko, na dia maharikoriko ahy aza.

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

8 Enga anie ka ho azoko izay angatahiko, ary homen’ Andriamanitra ahy anie izay iriko!

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

9 Ka ho sitrak’ Andriamanitra anie ny hanorotoro ahy! Eny, halefany anie ny tànany ka hahamaito ny aiko,

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

10 Dia hahita fiononana amin’ izany aho ka hiravoravo na dia amin’ ny fangirifiriana tsy mifaditrovana aza, satria tsy nandà ny tenin’ ny Iray Masìna aho.

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

11 Inona moa ny heriko, no hanantena aho? Ary hanao ahoana moa ny farako, no hanindry fo aho?

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

12 Herim-bato va ny heriko? Na varahina va ny nofoko?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

13 Tsy efa foana va ny hery ho entiko mamonjy tena, ary tsy efa nakifika hiala amiko va ny faharetana?

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

14 Izay efa mivarahontsana dia tokony hiantran’ ny sakaizany. Fandrao mahafoy ny fahatahorana ny Tsitoha izy.

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

15 Ny rahalahiko mampihambo manana ahy tahaka ny ranotrambo, dia tahaka ny mason-drano any an-dohasahan-driaka, izay malaky ritra,

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

16 Izay mainty azon’ ny ranomandry Sady iafenan’ ny oram-panala;

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;

17 Fa raha taninin’ ny hainandro izy, dia levona; raha maina ny andro, dia ritra eo amin’ ny fitoerany izy;

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

18 Mivilivily no fandehany tankina izy ka levona.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.

19 Ny antokon’ i Tema mitazana, ny andian’ i Sheba manantena azy;

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

20 Very hevitra ireo, satria samy nanampo; tonga teo izy, kanjo nangaihay.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

21 Fa ankehitriny efa tsinontsinona ianareo; Nahita ny fahoriana ianareo ka raiki-tahotra.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

22 Moa aho va efa nanao hoe: Omeo aho, ka mahafoiza zavatra ho ahy amin’ ny fanananareo,

Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

23 Ary vonjeo amin’ ny tanan’ ny fahavalo aho, ka afaho amin’ ny tanan’ ny mpitohatoha?

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

24 Mampianara ahy, dia hangina aho; Ary ampahafantaro izay nahadisoako aho.

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

25 Endrey ny herin’ ny teny marina! Fa mba mahavoa inona kosa moa ny anatra ataonareo?

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

26 Ny amin’ ny teniko ihany va no ananaranareo ahy? Fa ho amin’ ny rivotra ny tenin’ ny olona mamoy fo.

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

27 Eny, fa na dia ny kamboty aza dia ataonareo loka, ary ny sakaizanareo dia ataonareo varotra.

Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!

28 Fa ankehitriny, masìna ianareo, mba atreho kely aho, dia ho hitanareo fa tsy handainga tsy akory aho.

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

29 Masìna ianareo, diniho indray aho, ary aoka tsy hisy fitsarana tsy marina; eny, diniho indray aho, fa mbola ao ihany ny fahamarinako.

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

30 Moa misy heloka va eo amin’ ny lelako?

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?