Joba 4

1 Dia namaly Elifaza Temanita ka nanao hoe:

És felele a témáni Elifáz, és monda:

2 Raha misy sahy miteny aminao, dia ho sosotra va ianao? Fa raha ny mamehy vava kosa, iza moa no mahazaka izany?

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

3 Indro, efa nananatra ny maro ianao. Ary ny tanana miraviravy efa nampaherezinao;

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

4 Ny teninao efa nanohana izay efa saiky lavo, ary ny lohalika malemy efa nampahatanjahinao

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

5 Nefa ankehitriny mba manjo anao kosa izany, ka dia kivy ianao, Mihatra aminao izany, ka raiki-tahotra ianao

Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

6 Tsy ny fivavahanao va no tokinao? Ary tsy fanantenanao va ny fahitsian’ ny lalanao?

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?

7 Masìna ianao, tsarovy fa iza moa no very tsy nanan-tsiny? Ary taiza no nisy olo-mahitsy naringana?

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

8 Araka izay efa hitako, dia izay miasa heloka sy mamafy fahoriana no mijinja izany.

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

9 Ny fofonain’ Andriamanitra no andringanana azy. Eny, ny fofonain’ ny fahatezerany no mahalevona azy.

Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

10 Ny feon’ ny olona, eny, ny feon’ ny liona masiaka, ary ny nifin’ ny liona tanora dia ombotana;

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

11 Mirenireny ny lion-dahy noho ny tsi-fahitany remby, ary miely ny zanaky ny liom-bavy.

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

12 Nisy teny tonga tamiko mangingina, ary ny sofiko nahare siosio avy taminy,

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

13 Tamin’ ny eritreritra avy amin’ ny tsindrimandry alina, raha sondrian-tory ny olona,

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

14 Dia azon-tahotra sy hovotra aho, ka nampihorohoro ny taolako rehetra izany.

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

15 Ary nisy fanahy nandalo teo anatrehako ka nampitsangam-bolo ny tenako.

Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

16 Nijanona izy, nefa tsy nahafantatra ny tarehiny aho; Nisy endri-javatra teo anoloan’ ny masoko; Nisy fanginana, dia nandre feo aho nanao hoe:

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:

17 Ho marina noho Andriamanitra va ny zanak’ olombelona? Ho madio noho ny Mpanao azy va ny olona?

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

18 Indro, tsy matoky ireo mpanompony aza Izy, eny, ny anjeliny aza ataony ho tsy tonga ohatra.

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

19 Koa mainka izay mitoetra ao an-trano tany, sady avy tamin’ ny vovoka no nihaviany, ary mora poritra noho ny kalalao izy;

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

20 Indray andro monja dia montsana izy; Tsy misy misaina azy, na dia levona mandrakizay aza izy.

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

21 Tsy voaongotra va ny kofehin-dainy ao aminy? Maty izy, nefa tsy mbola nanam-pahendrena.

Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?