< Zabbuli 129 >
1 Oluyimba nga balinnya amadaala. Isirayiri ayogere nti, “Bambonyaabonyezza nnyo okuva mu buvubuka bwange.”
Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.
2 Ddala bambonyaabonyezza nnyo okuva mu buvubuka bwange; naye tebampangudde.
Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
3 Newaakubadde ng’omugongo gwange gujjudde enkovu olw’embooko ze bankubye era ne gulabika nga kwe bayisizza ekyuma ekirima,
Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
4 kyokka Mukama mutuukirivu; amenyeemenye enjegere z’abakola ebibi.
Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.
5 Abo bonna abakyawa Sayuuni bagobebwe era bazzibweyo emabega nga baswadde.
Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.
6 Babeere ng’omuddo ogumera waggulu ku nnyumba, oguwotoka nga tegunnakula.
Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.
7 Omukunguzi tagufaako, n’oyo asiba ebinywa agunyooma.
A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.
8 Wadde abayitawo baleme kwogera nti, “Omukisa gwa Mukama gube ku mmwe. Tubasabidde omukisa mu linnya lya Mukama.”
Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!