< Zabbuli 120 >

1 Oluyimba nga balinnya amadaala. Nkoowoola Mukama nga ndi mu nnaku, era n’annyanukula.
Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
2 Omponye, Ayi Mukama, emimwa egy’obulimba, n’olulimi olw’obukuusa.
Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
3 Onooweebwa ki, era onookolebwa otya, ggwe olulimi olukuusa?
Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
4 Onoofumitibwa n’obusaale obwogi obw’omulwanyi omuzira, n’oyokerwa ku manda ag’omuti entaseesa.
Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.
5 Ndabye ennaku, kubanga mbeera mu Meseki; nsula mu weema za Kedali!
Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
6 Ndudde nnyo mu bantu abakyawa eddembe.
Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
7 Nze njagala mirembe, naye bwe njogera bo baagala ntalo.
Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

< Zabbuli 120 >