< Zabbuli 112 >
1 Mutendereze Mukama! Alina omukisa omuntu atya Katonda, era asanyukira ennyo mu mateeka ge.
Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
2 Abaana be baliba ba kitiibwa mu nsi; omulembe gw’abalongoofu guliweebwa omukisa.
Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
3 Ennyumba ye enejjulanga ebintu n’obugagga obungi; era anaabanga mutuukirivu ennaku zonna.
Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
4 Ne mu kizikiza, ekitangaala kyakira omulongoofu, alina ekisa, n’oyo alina okusaasira, era omutuukirivu.
Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
5 Omuntu oyo agabira abeetaaga, era tawolera magoba, era akola emirimu gye gyonna n’obwenkanya, alifuna ebirungi.
Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
6 Omutuukirivu talinyeenyezebwa, era anajjukirwanga ennaku zonna.
Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
7 Amawulire amabi tegaamutiisenga, kubanga omutima gwe munywevu gwesiga Mukama.
Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
8 Omutima gwe guteredde, tewali ky’anaatyanga, era oluvannyuma alitunuulira abalabe be n’amaaso ag’obuwanguzi.
Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
9 Agabidde abaavu bye beetaaga; mutuukirivu ebbanga lyonna; era bonna banaamussangamu ekitiibwa.
Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
10 Omubi anaabirabanga ebyo, n’asunguwala, n’aluma abugigi, naye nga talina kya kukola. Okwegomba kw’ababi tekuubengako kye kubagasa.
Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.