Psalmi 95

1 Nāciet, dziedāsim Tam Kungam priecīgi, gavilēsim savas pestīšanas patvērumam.

Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

2 Ejam priekš Viņa vaiga ar pateikšanu, gavilēsim Viņam ar dziesmām.

Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

3 Jo Tas Kungs ir tas lielais un stiprais Dievs un tas lielais ķēniņš pār visiem dieviem.

Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

4 Viņa rokā ir zemes dziļumi, un kalnu augstumi Viņam pieder.

kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

5 Viņam pieder jūra, jo Viņš to radījis, un Viņa rokas sausumu ir cēlušas.

kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

6 Nāciet, pielūgsim, klanīsimies un metīsimies ceļos priekš Tā Kunga, sava radītāja.

Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

7 Jo Viņš ir mūsu Dievs, un mēs esam Viņa ganības ļaudis un Viņa rokas avis.

Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

8 Šodien, kad jūs Viņa balsi dzirdiet, tad neapcietinājiet savas sirdis, tā kā Meribā, tā kā Masā tuksnesī,

Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

9 Kur jūsu tēvi Mani kārdināja, Mani pārbaudīja, lai gan Manus darbus redzēja.

a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

10 Man četrdesmit gadus raizes ir bijušas ar šo tautu, tā ka Es sacīju: tie ir ļaudis, kam sirds maldās un kas Manus ceļus nepazīst.

Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

11 Tādēļ Es Savā dusmībā esmu zvērējis: tiešām, tiem nebūs nākt pie Manas dusas.

úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!