Psalmi 91
1 Kas sēž tā Visuaugstākā patvērumā un mīt tā Visuvarenā ēnā,
A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –
2 Tas saka uz To Kungu: mana cerība un mana stipra pils, mans Dievs, uz ko es paļaujos.
azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.
3 Jo Viņš tevi glābj no mednieka valgiem, no kaitīgā mēra.
Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.
4 Viņš tevi sedz Saviem spārniem, un apakš Viņa spārniem tu esi glābts; Viņa patiesība ir par apsegu un par priekšturamām bruņām,
Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.
5 Ka tev nav ko bīties no nakts baidekļiem, no bultām, kas dienā skraida,
Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;
6 No mēra, kas tumsā lien, no sērgas, kas dienas vidū samaitā.
a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.
7 Jebšu tūkstoši krīt tev sānis, un desmit tūkstoši pie tavas labās rokas, taču tevi neaizņems.
Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.
8 Tiešām, ar savām acīm tu uzlūkosi un redzēsi, kā bezdievīgiem top atmaksāts.
Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.
9 Tu, Kungs, esi mans patvērums! To Visuaugstāko tu esi licis par savu stiprumu.
Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.
10 Ļaunums tev neuzies, un pie tava dzīvokļa mokas nepiestāsies.
Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;
11 Jo Viņš Saviem eņģeļiem par tevi pavēlēs, tevi pasargāt uz visiem taviem ceļiem.
mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.
12 Tie tevi uz rokām nesīs, ka tu savu kāju pie akmens nepiedauzīsi.
Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.
13 Pār lauvām un odzēm tu kāpsi un samīsi jaunos lauvas un pūķus.
Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.
14 „Viņš tveras pie Manis, un Es viņu izglābšu; Es viņu paaugstināšu, jo viņš pazīst Manu vārdu.
Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.
15 Viņš Mani piesauc, un Es viņu paklausīšu. Es viņam klāt esmu bēdās, Es viņu gribu izraut un viņu pagodināt.
Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.
16 Ar ilgu dzīvošanu Es viņu gribu paēdināt un viņam parādīt Savu pestīšanu“.
Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.
