Psalmi 89
1 Etana, Ezraka dēla, pamācība. Es dziedāšu no Tā Kunga žēlastības mūžīgi un darīšu zināmu Viņa patiesību ar savu muti līdz radu radiem.
Az Ezrahita Ethán tanítása. Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
2 Jo es saku: “Mūžīga žēlastība uzcelta debesīs; tur Tu piestiprini Savu patiesību.”
Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:
3 “Es esmu derību derējis ar Savu izredzēto, Es Dāvidam, Savam kalpam, esmu zvērējis.
Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
4 Es apstiprināšu tavu dzimumu mūžīgi un uztaisīšu tavu goda krēslu līdz bērnu bērniem.” (Sela)
Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. (Szela)
5 Par to debesis slavē, ak Kungs, Tavus brīnumus, ir Tavu patiesību tai svētā draudzē.
És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
6 Jo kas ir debesīs Tam Kungam līdzīgs? Kas ir kā Tas Kungs starp Dieva bērniem?
Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
7 Tas stiprais Dievs ir ļoti bijājams to svēto draudzē un bīstams pār visiem, kas ir ap Viņu.
Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
8 Kungs, Dievs Cebaot, kas ir tāds kā Tu, tāds varens, ak Kungs! Un Tava patiesība ir ap Tevi.
Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
9 Tu valdi pār grezno jūru; kad viņas viļņi ceļas, tad Tu tos klusini.
Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
10 Tu satrieci Rahabu kā nokautu, Tu izkaisi Savus ienaidniekus ar Savu vareno elkoni.
Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
11 Tev pieder debesis, arī zeme Tev pieder; zemes virsu un viņas pilnumu Tu esi radījis.
Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
12 Ziemeli un dienasvidu tu esi radījis; Tābors un Hermons gavilē par Tavu vārdu.
Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
13 Tev ir spēcīgs elkonis, stipra ir Tava roka un augsta Tava labā roka.
A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
14 Taisnība un tiesa ir Tava valdības krēsla pamati, žēlastība un patiesība iet Tavā priekšā.
Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
15 Svētīgi tie ļaudis, kas māk gavilēt; ak Kungs, tie staigā Tava vaiga gaišumā.
Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
16 Par Tavu vārdu tie priecājās vienmēr un caur Tavu taisnību tie ir paaugstināti.
A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
17 Jo Tu esi viņu stipruma rota, un caur Tavu labprātību Tu mūsu ragu paaugstini.
Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
18 Jo mūsu priekšturamās bruņas ir no Tā Kunga, un no Israēla Svētā ir mūsu ķēniņš.
Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
19 Citkārt Tu runāji caur parādīšanu Savam svētam un sacīji: Es esmu vienam varenam palīgu sniedzis, Es esmu paaugstinājis vienu izredzētu no tiem ļaudīm.
Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
20 Es Dāvidu, Savu kalpu, esmu atradis, ar Savu svēto eļļu Es to esmu svaidījis.
Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
21 Mana roka būs līdz ar to vienmēr, un Mans elkonis viņu spēcinās;
A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
22 Ienaidnieks viņu nevajās un ļaundaris viņu nespaidīs.
Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
23 Bet Es satriekšu viņa pretiniekus viņa priekšā un sadauzīšu viņa ienaidniekus.
Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
24 Un Mana uzticība un žēlastība būs ar viņu, un viņa rags caur Manu vārdu taps paaugstināts.
És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
25 Un Es viņa roku likšu līdz jūrai, un viņa labo roku līdz tām lielupēm.
És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
26 Viņš Mani piesauks: Tu esi mans Tēvs, mans Dievs un manas pestīšanas patvērums.
Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
27 Un Es viņu iecelšu par to pirmdzimušo, par to visaugsto starp tiem ķēniņiem virs zemes.
Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.
28 Savu žēlastību Es viņam turēšu mūžīgi, un Mana derība ar viņu paliks pastāvīga.
Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.
29 Es viņam došu dzimumu mūžīgi un darīšu viņa goda krēslu kā debesu dienas.
És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
30 Bet kad viņa bērni Manu bauslību atstās un Manās tiesās nestaigās;
Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
31 Kad tie Manus likumus sagānīs un Manus baušļus neturēs;
Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
32 Tad Es viņu pārkāpumus piemeklēšu ar rīksti un viņu noziegumus ar sitieniem.
Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
33 Bet Savu žēlastību Es no viņa neatraušu un Savu patiesību Es neaizliegšu.
De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
34 Es Savu derību nesagānīšu un, ko Manas lūpas runājušas, to Es nepārgrozīšu.
Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
35 Vienu lietu pie Savas svētības Es esmu zvērējis: tiešām, Es Dāvidam nemelošu.
Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
36 Viņa dzimums būs mūžīgi, un viņa goda krēsls manā priekšā kā saule.
Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
37 Viņš būs mūžīgi stiprs kā mēnesis un būs pastāvīgs, kā tas liecinieks padebešos. (Sela)
Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. (Szela)
38 Bet nu Tu viņu esi atstūmis un atmetis, Tu esi apskaities pret Savu svaidīto.
De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
39 Tu Sava kalpa derību esi iznīcinājis, viņa kroni Tu esi nometis zemē.
Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
40 Tu esi salauzis visus viņa mūrus, viņa stiprās pilis Tu esi licis drupās.
Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
41 Visi, kas iet garām, viņu aplaupa; viņš saviem kaimiņiem ir palicis par apsmieklu.
Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
42 Tu paaugstināji viņa spaidītāju labo roku, Tu iepriecināji visus viņa ienaidniekus.
Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
43 Arī viņa zobena asmeni Tu esi atņēmis un neesi licis viņam pastāvēt karā.
Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
44 Tu viņa glītumam licis mitēties un nogāzis zemē viņa goda krēslu.
Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
45 Tu esi paīsinājis viņa jaunības dienas, Tu viņu apsedzis ar kaunu. (Sela)
Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. (Szela)
46 Cik ilgi, ak Kungs, Tu gribi pilnīgi apslēpties, un cik ilgi Tava bardzība degs kā uguns?
Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?
47 Piemini, kāds ir mans mūžs, cik nīcīgus Tu visus cilvēku bērnus esi radījis?
Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
48 Kurš cilvēks dzīvo, kas nāvi neredzēs? Kas savu dvēseli izglābs no kapa varas? (Sela) (Sheol h7585)
Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? (Szela) (Sheol h7585)
49 Kungs, kur ir Tava senējā žēlastība, ko Tu Savā uzticībā Dāvidam esi zvērējis?
Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
50 Piemini, ak Kungs, Savu kalpu kaunu, ko es savā sirdī nesu, no visām pasaules tautām,
Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
51 Ka Tavi ienaidnieki nievā, ak Kungs, ka tie nievā Tava svaidītā pēdas.
A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
52 Slavēts lai ir Tas Kungs mūžīgi! Āmen, Āmen.
Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
