Psalmi 78
1 Asafa pamācība. Klausiet, mani ļaudis, manu mācību, atgrieziet savas ausis uz manas mutes valodu.
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 Es atdarīšu savu muti sakāmos vārdos un izrunāšu līdzības no veciem laikiem.
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 Ko esam dzirdējuši un zinām, un ko mūsu tēvi mums ir stāstījuši,
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 To mēs viņu bērniem neslēpsim, bet izteiksim tiem pēcnākamiem Tā Kunga teicamo slavu un Viņa stiprumu un Viņa brīnumus, ko Viņš darījis.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 Jo Viņš ir iecēlis liecību iekš Jēkaba un licis bauslību iekš Israēla, ko Viņš mūsu tēviem pavēlējis, to mācīt saviem bērniem.
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 Ka tie pēcnākamie to zinātu, tie bērni, kas vēl dzims; ka tie celtos un to stāstītu arī saviem bērniem.
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 Un ka tie savu cerību liktu uz Dievu un neaizmirstu Dieva darbus, bet sargātu Viņa pavēles;
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 Un ka tie nebūtu tādi kā viņu tēvi, atkāpēja un pārgalvīga tauta, kas savā sirdī nebija pastāvīga, un kam gars neturējās pie Dieva.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 Efraīma dēli, apbruņoti strēlnieki ar stopiem, atkāpās kaušanas dienā.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 Tie neturēja Dieva derību un liedzās staigāt Viņa bauslībā,
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 Un aizmirsa Viņa darbus un brīnumus, ko Viņš bija parādījis.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 Viņu tēvu priekšā Viņš darīja brīnumus Ēģiptes zemē, Coana laukā.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 Viņš pāršķīra jūru un lika tiem cauri iet, un pacēla ūdeņus stāvu kā kopu;
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 Un vadīja tos ar padebesi dienā un cauri nakti ar uguns gaišumu.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 Viņš pāršķēla klintis tuksnesī un tos dzirdināja papilnam kā no dziļumiem.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 Viņš arī izveda upes no akmens un lika tecēt ūdenim straumēm.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 Taču tie joprojām grēkoja pret Viņu un apkaitināja to Visuaugstāko tuksnesī,
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 Un kārdināja Dievu savā sirdī, barību prasīdami savai dvēselei,
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 Un runāja pret Dievu un sacīja: vai Dievs gan varēs sataisīt galdu tuksnesī?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Redzi, Viņš gan klinti sitis, ka ūdens iztecējis un upes izplūdušas, vai Viņš arī maizi varēs dot, vai Viņš varēs gādāt gaļu Saviem ļaudīm?
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Kad Tas Kungs to dzirdēja, tad tas apskaitās, un uguns iedegās pret Jēkabu, un bardzība cēlās pret Israēli.
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 Tāpēc, ka tie neticēja uz Dievu, nedz cerēja uz Viņa pestīšanu.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Tad Viņš pavēlēja padebešiem augšām un atdarīja debesu durvis,
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 Un lika mannai uz tiem līt, ko ēst, un deva tiem labību no debesīm.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Ikkurš no tiem ēda debesu maizi, Viņš tiem sūtīja barības papilnam.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 Viņš lika celties austriņam no debesīm un atveda dienvidus vēju caur savu Spēku,
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 Un birdināja gaļu uz tiem kā putekļus un spārnainus putnus kā jūras smiltis,
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 Un lika tiem krist viņu lēģera vidū, visapkārt ap viņu dzīvokļiem.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 Tad tie ēda un pārēdās; un Viņš tiem lika notikt pēc viņu kārības.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 Bet pirms tie savu kārību bija pildījuši, kamēr viņu barība vēl bija viņu mutē,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 Tad Dieva dusmība pret tiem cēlās un nokāva viņu stipros un nomaitāja Israēla jaunekļus.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 Par visu to tie taču vēl vairāk grēkoja un neticēja Viņa brīnumiem.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 Tādēļ Tas nobeidza viņu dzīvību nīcībā un viņu gadus ātrā postā.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 Kad Viņš tos kāva, tad tie vaicāja pēc Viņa un atgriezās un steigšus meklēja Dievu,
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 Un atminējās, Dievu esam viņiem par patvērumu, un to visaugstāko Dievu esam viņiem par Pestītāju.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 Un tie Viņam smaidīja ar savu muti un Viņam meloja ar savu mēli.
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 Jo viņu sirds nepastāvēja pie Viņa, un tie nebija uzticīgi Viņa derībā.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 Bet Viņš bija sirdsžēlīgs un piedeva noziegumu un tos nesamaitāja, bet novērsa dažkārt Savu dusmību un nepamodināja visu Savu bardzību.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 Jo Viņš pieminēja, ka tie ir miesa, tā kā vējš, kas aizskrien un atpakaļ negriežas.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 Cik reiz tie Viņu apkaitināja tuksnesī un Viņu tirināja tai tukšā vietā!
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 Jo tie kārdināja Dievu allaž no jauna un noskumdināja Israēla svēto.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 Tie nepieminēja Viņa roku nedz to dienu, kad Viņš tos no tā spaidītāja izglāba,
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 Kad Viņš Savas zīmes parādīja Ēģiptē un Savus brīnumus Coana klajumā,
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 Un pārvērta viņu upes par asinīm un viņu strautus, ka nevarēja dzert,
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 Un sūtīja starp tiem kukaiņus, kas tos ēda, un vardes, kas tos samaitāja,
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 Un deva viņu augļus spradžiem, un viņu darbus siseņiem,
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 Un nomaitāja viņu vīnakokus caur krusu un viņu vīģes kokus ar lieliem krusas gabaliem,
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 Un nokāva viņu govis ar krusu un viņu sīkos lopus ar zibeņiem,
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 Un uzgāza tiem Savu karsto dusmību, bardzību un postu un bēdas, un uzlaida tiem nelaimes eņģeļus,
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 Un deva vaļu Savai dusmībai un neatrāva viņu dvēseles no nāves, un nodeva viņu lopus mērim,
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 Un kāva visus pirmdzimušos Ēģiptē, vīru pirmdzemdinātos Hama dzīvokļos,
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 Un veda Savus ļaudis kā avis un vadīja tos tuksnesī kā ganāmu pulku,
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 Un vadīja tos bez bēdām, ka tie nebijās, bet viņu ienaidniekus jūra apklāja.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 Un Viņš tos veda Savās svētās robežās, uz šo kalnu, ko Viņa labā roka uzņēmusi.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 Un izdzina viņu priekšā pagānus, un tos izdalīja par mantības daļu un Israēla ciltīm lika dzīvot viņu mājās.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 Taču tie kārdināja un apkaitināja to visuaugstāko Dievu un neturēja Viņa liecības,
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 Un atkāpās un atmeta ticību, tā kā viņu tēvi; tie atmuka kā viltīgs stops,
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 Un Viņu apkaitināja ar saviem elku kalniem un to tirināja ar savām bildēm.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 Dievs dzirdēja un apskaitās, un Israēls Tam ļoti rieba.
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 Un Dievs atstāja to dzīvokli iekš Šīlo, to telti, ko Viņš bija ņēmis par mājas vietu cilvēku starpā.
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 Un deva viņu spēku cietumā un viņu godību pretinieka rokā;
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 Un nodeva Savus ļaudis zobenam un apskaitās pret Savu tautu.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 Uguns aprija viņu jaunekļus, un viņu jaunavām nedziedāja kāzu dziesmas.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Viņu priesteri krita caur zobenu, un viņu atraitnes neraudāja.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Tad Tas Kungs uzmodās kā viens, kas gulējis, tā kā varonis kliedz, kas vīnu dzēris,
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 Un sita Savus pretiniekus no aizmugures, un lika tos kaunā uz mūžīgiem laikiem,
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 Un atmeta Jāzepa dzīvokli, un neizvēlēja Efraīma cilti,
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 Bet izvēlēja Jūda cilti, Ciānas kalnu, ko Viņš mīlēja;
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 Un uztaisīja Savu svēto vietu kā debes'augstumu, stipru, kā pasauli, ko uz mūžīgiem laikiem radījis.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 Un Viņš izredzēja Dāvidu, Savu kalpu, un ņēma to no avju laidariem,
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 No zīdītāju avīm Viņš tam lika nākt, ganīt Jēkabu, Savu tautu un Israēli, Savu mantību.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 Un viņš tos ganīja ar skaidru sirdi, un tos valdīja ar prātīgu roku.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
