Psalmi 78
1 Asafa pamācība. Klausiet, mani ļaudis, manu mācību, atgrieziet savas ausis uz manas mutes valodu.
Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
2 Es atdarīšu savu muti sakāmos vārdos un izrunāšu līdzības no veciem laikiem.
Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
3 Ko esam dzirdējuši un zinām, un ko mūsu tēvi mums ir stāstījuši,
Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
4 To mēs viņu bērniem neslēpsim, bet izteiksim tiem pēcnākamiem Tā Kunga teicamo slavu un Viņa stiprumu un Viņa brīnumus, ko Viņš darījis.
nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
5 Jo Viņš ir iecēlis liecību iekš Jēkaba un licis bauslību iekš Israēla, ko Viņš mūsu tēviem pavēlējis, to mācīt saviem bērniem.
Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
6 Ka tie pēcnākamie to zinātu, tie bērni, kas vēl dzims; ka tie celtos un to stāstītu arī saviem bērniem.
azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
7 Un ka tie savu cerību liktu uz Dievu un neaizmirstu Dieva darbus, bet sargātu Viņa pavēles;
hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
8 Un ka tie nebūtu tādi kā viņu tēvi, atkāpēja un pārgalvīga tauta, kas savā sirdī nebija pastāvīga, un kam gars neturējās pie Dieva.
s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
9 Efraīma dēli, apbruņoti strēlnieki ar stopiem, atkāpās kaušanas dienā.
Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
10 Tie neturēja Dieva derību un liedzās staigāt Viņa bauslībā,
Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
11 Un aizmirsa Viņa darbus un brīnumus, ko Viņš bija parādījis.
elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
12 Viņu tēvu priekšā Viņš darīja brīnumus Ēģiptes zemē, Coana laukā.
Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
13 Viņš pāršķīra jūru un lika tiem cauri iet, un pacēla ūdeņus stāvu kā kopu;
Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
14 Un vadīja tos ar padebesi dienā un cauri nakti ar uguns gaišumu.
Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
15 Viņš pāršķēla klintis tuksnesī un tos dzirdināja papilnam kā no dziļumiem.
Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
16 Viņš arī izveda upes no akmens un lika tecēt ūdenim straumēm.
fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
17 Taču tie joprojām grēkoja pret Viņu un apkaitināja to Visuaugstāko tuksnesī,
De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
18 Un kārdināja Dievu savā sirdī, barību prasīdami savai dvēselei,
Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
19 Un runāja pret Dievu un sacīja: vai Dievs gan varēs sataisīt galdu tuksnesī?
Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Redzi, Viņš gan klinti sitis, ka ūdens iztecējis un upes izplūdušas, vai Viņš arī maizi varēs dot, vai Viņš varēs gādāt gaļu Saviem ļaudīm?
Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
21 Kad Tas Kungs to dzirdēja, tad tas apskaitās, un uguns iedegās pret Jēkabu, un bardzība cēlās pret Israēli.
Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
22 Tāpēc, ka tie neticēja uz Dievu, nedz cerēja uz Viņa pestīšanu.
mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
23 Tad Viņš pavēlēja padebešiem augšām un atdarīja debesu durvis,
Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
24 Un lika mannai uz tiem līt, ko ēst, un deva tiem labību no debesīm.
hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
25 Ikkurš no tiem ēda debesu maizi, Viņš tiem sūtīja barības papilnam.
menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
26 Viņš lika celties austriņam no debesīm un atveda dienvidus vēju caur savu Spēku,
Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
27 Un birdināja gaļu uz tiem kā putekļus un spārnainus putnus kā jūras smiltis,
hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
28 Un lika tiem krist viņu lēģera vidū, visapkārt ap viņu dzīvokļiem.
leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
29 Tad tie ēda un pārēdās; un Viņš tiem lika notikt pēc viņu kārības.
Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
30 Bet pirms tie savu kārību bija pildījuši, kamēr viņu barība vēl bija viņu mutē,
El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
31 Tad Dieva dusmība pret tiem cēlās un nokāva viņu stipros un nomaitāja Israēla jaunekļus.
és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
32 Par visu to tie taču vēl vairāk grēkoja un neticēja Viņa brīnumiem.
Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
33 Tādēļ Tas nobeidza viņu dzīvību nīcībā un viņu gadus ātrā postā.
így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
34 Kad Viņš tos kāva, tad tie vaicāja pēc Viņa un atgriezās un steigšus meklēja Dievu,
Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
35 Un atminējās, Dievu esam viņiem par patvērumu, un to visaugstāko Dievu esam viņiem par Pestītāju.
megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
36 Un tie Viņam smaidīja ar savu muti un Viņam meloja ar savu mēli.
És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
37 Jo viņu sirds nepastāvēja pie Viņa, un tie nebija uzticīgi Viņa derībā.
de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
38 Bet Viņš bija sirdsžēlīgs un piedeva noziegumu un tos nesamaitāja, bet novērsa dažkārt Savu dusmību un nepamodināja visu Savu bardzību.
De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
39 Jo Viņš pieminēja, ka tie ir miesa, tā kā vējš, kas aizskrien un atpakaļ negriežas.
Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
40 Cik reiz tie Viņu apkaitināja tuksnesī un Viņu tirināja tai tukšā vietā!
Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
41 Jo tie kārdināja Dievu allaž no jauna un noskumdināja Israēla svēto.
Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
42 Tie nepieminēja Viņa roku nedz to dienu, kad Viņš tos no tā spaidītāja izglāba,
nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
43 Kad Viņš Savas zīmes parādīja Ēģiptē un Savus brīnumus Coana klajumā,
hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
44 Un pārvērta viņu upes par asinīm un viņu strautus, ka nevarēja dzert,
Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
45 Un sūtīja starp tiem kukaiņus, kas tos ēda, un vardes, kas tos samaitāja,
Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
46 Un deva viņu augļus spradžiem, un viņu darbus siseņiem,
A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
47 Un nomaitāja viņu vīnakokus caur krusu un viņu vīģes kokus ar lieliem krusas gabaliem,
Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
48 Un nokāva viņu govis ar krusu un viņu sīkos lopus ar zibeņiem,
Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
49 Un uzgāza tiem Savu karsto dusmību, bardzību un postu un bēdas, un uzlaida tiem nelaimes eņģeļus,
Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
50 Un deva vaļu Savai dusmībai un neatrāva viņu dvēseles no nāves, un nodeva viņu lopus mērim,
Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
51 Un kāva visus pirmdzimušos Ēģiptē, vīru pirmdzemdinātos Hama dzīvokļos,
megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
52 Un veda Savus ļaudis kā avis un vadīja tos tuksnesī kā ganāmu pulku,
Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
53 Un vadīja tos bez bēdām, ka tie nebijās, bet viņu ienaidniekus jūra apklāja.
vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
54 Un Viņš tos veda Savās svētās robežās, uz šo kalnu, ko Viņa labā roka uzņēmusi.
Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
55 Un izdzina viņu priekšā pagānus, un tos izdalīja par mantības daļu un Israēla ciltīm lika dzīvot viņu mājās.
Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
56 Taču tie kārdināja un apkaitināja to visuaugstāko Dievu un neturēja Viņa liecības,
De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
57 Un atkāpās un atmeta ticību, tā kā viņu tēvi; tie atmuka kā viltīgs stops,
Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
58 Un Viņu apkaitināja ar saviem elku kalniem un to tirināja ar savām bildēm.
Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
59 Dievs dzirdēja un apskaitās, un Israēls Tam ļoti rieba.
Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
60 Un Dievs atstāja to dzīvokli iekš Šīlo, to telti, ko Viņš bija ņēmis par mājas vietu cilvēku starpā.
Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
61 Un deva viņu spēku cietumā un viņu godību pretinieka rokā;
Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
62 Un nodeva Savus ļaudis zobenam un apskaitās pret Savu tautu.
Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
63 Uguns aprija viņu jaunekļus, un viņu jaunavām nedziedāja kāzu dziesmas.
Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
64 Viņu priesteri krita caur zobenu, un viņu atraitnes neraudāja.
Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
65 Tad Tas Kungs uzmodās kā viens, kas gulējis, tā kā varonis kliedz, kas vīnu dzēris,
Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
66 Un sita Savus pretiniekus no aizmugures, un lika tos kaunā uz mūžīgiem laikiem,
s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
67 Un atmeta Jāzepa dzīvokli, un neizvēlēja Efraīma cilti,
De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
68 Bet izvēlēja Jūda cilti, Ciānas kalnu, ko Viņš mīlēja;
hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
69 Un uztaisīja Savu svēto vietu kā debes'augstumu, stipru, kā pasauli, ko uz mūžīgiem laikiem radījis.
És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
70 Un Viņš izredzēja Dāvidu, Savu kalpu, un ņēma to no avju laidariem,
S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
71 No zīdītāju avīm Viņš tam lika nākt, ganīt Jēkabu, Savu tautu un Israēli, Savu mantību.
szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
72 Un viņš tos ganīja ar skaidru sirdi, un tos valdīja ar prātīgu roku.
legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
