Psalmi 75

1 Asafa dziesma, dziedātāju vadonim, dziedama, pēc: „nesamaitā!“Mēs Tev pateicamies, Dievs, mēs pateicamies, ka Tavs vārds ir it tuvu; Tavi brīnumi top slavēti.

Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

2 „Kad Es īsto laiku pratīšu, tad Es it taisni tiesāšu.

Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

3 Zeme un visi viņas iedzīvotāji trīc, bet Es viņas pīlārus esmu stiprinājis.“(Sela.)

A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

4 Es sacīju uz tiem lielīgiem: nelielāties; un uz tiem bezdievīgiem: nelepojaties ar varu;

A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

5 Nelielāties ar varu, un nerunājiet tik pārgalvīgi.

Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

6 Ka (nekāds palīgs nenāks) nedz no rīta puses, nedz no vakara puses, nedz no tuksneša kalniem.

Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

7 Bet Dievs ir soģis, kas citu pazemo un citu paaugstina.

Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

8 Jo Tam Kungam biķeris ir rokā, kur stiprs vīns papilnam iejaukts, un Viņš dod no tā dzert; bet visiem bezdievīgiem virs zemes būs dzert un izsūkt tās mieles.

Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

9 Bet es to pasludināšu mūžīgi, es dziedāšu Jēkaba Dievam,

Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

10 Un salauzīšu visiem bezdievīgiem galvas, ka taisniem galvas top paaugstinātas.

És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.