Psalmi 73
1 Asafa dziesma. Tiešām, Dievs ir Israēla labums, tiem, kam sirdis ir šķīstas.
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2 Bet gandrīz es būtu paklupis ar savām kājām, mani soļi tik (tikko) neslīdēja.
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 Jo man bija dusmas par lielīgiem, kad es redzēju, ka bezdievīgiem tik labi klājās.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 Jo vārgšanas tiem nav līdz nāvei, un tie resni nobarojušies.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5 Tie nav bēdās kā citi ļaudis, un netop mocīti kā citi cilvēki.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Tādēļ ar lepnību tie izrotājās un ar blēdību tie apģērbjas kā ar skaistām drēbēm.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7 No taukiem spīd viņu acs, viņu sirdsdomās plūst pāri.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 Tie zobo, runā nikni no varas darba, tie lielās pārlieku.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 Tie paceļas ar savu muti līdz debesīm, un viņu mēle šaujās pa zemes virsu.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 Tādēļ ļaudis piemetās tiem klāt, un tiem rodas ūdens papilnam,
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11 Un tie saka: kā Dievs zinās? Un vai tas Visuaugstais ir zinātājs?
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Redzi, tādi ir tie bezdievīgie, un tomēr tiem arvien labi klājās pasaulē, un tie vairo savu bagātību.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13 Tiešām, velti es esmu šķīstījis savu sirdi un mazgājis savas rokas nenoziedzībā,
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 Un biju mocīts cauru dienu, un sods bija man klāt ik rītu.
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Tomēr ja es sacītu: es runāšu tāpat kā viņi, redz, ar to es apgrēkotos pie Tavu bērnu draudzes.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 Tāpēc es domāju, ka es to varētu saprast, bet tas bija visai grūti priekš manām acīm,
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 Tiekams es gāju Dieva svētumā un ņēmu vērā, kas viņiem pēcgalā notiek.
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Tiešām, tu tos vedi uz slidenām vietām un tos nogāzi, ka tie iet postā.
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19 Kā viņi tik piepeši iet bojā! Tie iznīkst un iet bojā ar briesmām.
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20 Tā kā sapnis zūd, kad uzmostas, tā tev, Kungs, ceļoties viņi nebūs nekas.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21 Kad rūgta taptu man sirds un riebtu man īkstis,
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 Tad es būtu neprātīgs un nezinātu nekā; es būtu kā lops Tavā priekšā.
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 Bet pie Tevis es palieku vienmēr; Tu mani turi pie manas labās rokas.
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 Tu mani vadīsi pēc Sava padoma, un pēc mani uzņemsi godā.
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25 Kad Tu esi mans, tad man nevajag ne debess, ne zemes.
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Jebšu man arī mirtu miesa un sirds, taču Tu, Dievs esi manas sirds patvērums un mana daļa mūžīgi.
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 Jo redzi, kas tālu no Tevis, tie ies bojā; Tu izdeldē visus, kas no Tevis atkāpjas.
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28 Bet man tas ir prieks, tuvu būt pie Dieva, ka es savu cerību lieku uz To Kungu Dievu, ka es izteicu visus Tavus darbus.
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
