Psalmi 66
1 Dziesma dziedātāju vadonim. Gavilējiet Dievam, visa zeme!
Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2 Dziediet Viņa vārda godībai, teiciet Viņa godu.
Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3 Sakait uz Dievu: kāds bijājams Tu esi Savos darbos! Tavi ienaidnieki Tev padosies Tavas lielās varas pēc.
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4 Lai visa zeme Tevi pielūdz un Tev dzied, lai dzied Tavam Vārdam! (Sela)
Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
5 Nāciet un raugāt Dieva darbus. Viņš ir bijājams Savos darbos pie cilvēku bērniem.
Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6 Viņš pārvērta jūru par sausumu, kājām varēja iet caur upi; par to mēs iekš Viņa priecājamies.
A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7 Viņš valda mūžīgi ar Savu spēku, Viņa acis raugās uz tautām, Viņš atkāpējiem neļauj paaugstināties. (Sela)
A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
8 Teiciet mūsu Dievu, jūs tautas, liekat dzirdēt Viņa teikšanas slavu.
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9 Viņš uztur dzīvas mūsu dvēseles un neliek slīdēt mūsu kājām.
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10 Jo Tu, Dievs, mūs esi pārbaudījis; Tu mūs esi kausējis, kā sudrabu kausē.
Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11 Tu mums esi licis iekrist valgos, uz mūsu muguru Tu esi licis grūtu nastu.
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12 Tu cilvēkiem esi licis celties pār mūsu galvu; mēs bijām nākuši ugunī un ūdenī, bet Tu mūs esi izvedis pie atspirgšanas.
Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13 Es iešu Tavā namā ar dedzināmiem upuriem, es Tev maksāšu savu apsolījumu,
Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14 Uz ko manas lūpas ir atdarījušās, un ko mana mute runājusi, kad man bija bail.
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15 Es tev upurēšu taukus dedzināmos upurus ar kvēpināšanu no auniem; es Tev upurēšu vēršus ar āžiem. (Sela)
Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
16 Nāciet, klausāties visi, kas Dievu bīstaties: es jums izteikšu, ko Viņš darījis pie manas dvēseles.
Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17 Viņu es piesaucu ar savu muti, un Viņš tapa slavēts no manas mēles.
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18 Ja es netaisnību atrastu savā sirdī, tad Tas Kungs mani nebūtu klausījis.
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19 Bet tiešām, Dievs ir klausījis, manas lūgšanas balsi Viņš ņēmis vērā.
Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20 Slavēts Dievs, kas nav atmetis manu lūgšanu, nedz novērsis Savu žēlastību no manis.
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
