Psalmi 63

1 Dāvida dziesma, kad viņš bija Jūda tuksnesī. Ak Dievs! Tu esi mans stiprais Dievs, Tevi es meklēju pašā rītā, pēc Tevis slāpst manai dvēselei, pēc Tevis ilgojās mana miesa sausā un izkaltušā zemē, kur ūdens nav.

Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

2 Tā es svētā vietā pēc Tevis esmu skatījies, redzēt Tavu spēku un Tavu godību.

Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

3 Jo Tava žēlastība ir labāka nekā dzīvība; manas lūpas Tevi slavē.

Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

4 Tā es Tevi gribētu teikt mūžam, un pacelt savas rokas Tavā Vārdā.

Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

5 Tad mana dvēsele taptu paēdināta kā ar taukumiem un gardumiem, un mana mute Tevi slavētu ar priecīgām lūpām.

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

6 Es Tevi pieminu apguldamies, un uzmozdamies es domāju uz Tevi.

Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

7 Jo Tu esi mans palīgs, un Tavu spārnu pavēnī es dziedāšu priecīgi.

Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

8 Mana dvēsele Tev pieķeras, Tava labā roka mani tura.

Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

9 Bet tie, kas manu dvēseli meklē izpostīt, nogrims pašos zemes dziļumos.

Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

10 Tos nodos zobena asmenim un tie būs lapsām par barību.

Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

11 Bet ķēniņš priecāsies iekš Dieva; kas pie tā zvēr, tas lielīsies; jo melkuļu mute taps aizbāzta.

A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.