Psalmi 60

1 Dāvida sirds dziesma. Dziedātāju vadonim, iemācīt pēc: „lilija ir liecība“; Kad viņš kāvās ar Sīriešiem no Mezopotamijas un ar Sīriešiem no Cobas, un Joabs nāca atpakaļ un sakāva no Edomiešiem divpadsmit tūkstošus sāls ielejā. Dievs, Tu mūs esi atmetis, izkaisījis, Tu esi bijis dusmīgs, griezies atkal pie mums.

A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!

2 Tu zemi esi kustinājis un šķēlis, dziedini viņas plīsumus, jo viņa šaubās.

Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.

3 Tu Saviem ļaudīm grūtumu esi licis redzēt, ar reibuma vīnu Tu mūs esi dzirdinājis.

Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.

4 Tiem, kas Tevi bīstas, Tu esi devis karogu, celties patiesības labad. (Sela)

Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.

5 Lai Tavi mīļie taptu atsvabināti, tad palīdzi nu ar Savu labo roku un paklausi mūs!

Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

6 Dievs runā Savā svētā vietā, par to es priecājos; es dalīšu Šehemi un mērošu Sukota ieleju.

Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

7 Gileāds Man pieder, un Manasus Man pieder, un Efraīms ir Manas galvas stiprums, Jūda ir Mans valdības zizlis.

Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.

8 Moabs ir Mans mazgājamais trauks; Savu kāju Es stiepju pār Edomu; tu, Fīlistu zeme, kliedzi par Mani!

Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!

9 Kas mani vadīs tai stiprā pilsētā? Kas mani pavadīs līdz Edomam?

Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?

10 Vai ne tu, Dievs, kas mūs biji atmetis un neizgāji, ak Dievs, ar mūsu karaspēku?

Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

11 Dod mums palīgu bēdu laikā, jo cilvēku pestīšana nav nekas.

Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.

12 Ar Dievu darīsim stiprus darbus. Viņš samīdīs mūsu pretiniekus.

Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.