Psalmi 50
1 Asafa dziesma. Tas stiprais Dievs, Dievs Tas Kungs, runā, un sauc zemi no rītiem līdz vakariem.
Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
2 No Ciānas, kur tas pilnīgais skaistums, Dievs parādās ar spožumu.
Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
3 Mūsu Dievs nāk un necieš klusu; rijoša uguns iet Viņa priekšā, un Viņam apkārt liela vētra.
jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4 Viņš sauc debesīm augšā, un zemei, tiesāt Savus ļaudis.
Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5 Sapulcinājiet Man Manus svētos, kas Manu derību derējuši ar upuriem.
Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6 Un debesis stāsta Viņa taisnību, jo Dievs pats ir soģis. (Sela)
És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7 Klausiet, Mani ļaudis, Es runāšu; Israēl, Es došu liecību pret tevi: Es, Dievs, esmu tavs Dievs.
Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8 Tavu upuru pēc Es tevi nepārmācu, nedz tavu dedzināmo upuru pēc, kas vienmēr Manā priekšā.
Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9 No tava nama Es vēršus neņemšu, nedz āžus no taviem laidariem.
nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10 Jo visi meža zvēri Man pieder, tie lopi uz kalniem pa tūkstošiem.
Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11 Es zinu visus putnus uz kalniem, un tie zvēri laukā ir manā priekšā.
ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12 Ja Man gribētos ēst, tad Es tev to nesacītu, jo Man pieder pasaule un viņas pilnums.
Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13 Vai Man ēst vērša gaļu un dzert āžu asinis?
Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14 Upurē Dievam pateicību un maksā tam Visuaugstam savus solījumus.
Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15 Un piesauc Mani bēdu laikā, tad Es tevi gribu izraut, un tev būs Mani godāt.
és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16 Bet uz bezdievīgo Dievs saka: kā tu drīksti daudzināt Manus likumus un Manu derību ņemt savā mutē.
A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17 Kad tu tomēr ienīsti pārmācību, un laidi pār galvu Manus vārdus?
Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18 Kad tu zagli redzi, tad tu viņam skrej līdz, un tev ir dalība ar laulības pārkāpējiem.
Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19 Ar savu muti tu dodies uz ļaunu, un tava mēle dzen viltību.
Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20 Tu sēdi runādams pret savu brāli, tavas mātes dēlu tu apmelo.
Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21 To tu dari, un kad Es ciešu klusu, tad tu domā, ka Es tāds pat esmu kā tu; bet Es tevi pārmācīšu un tev to turēšu priekš acīm.
Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22 Saprotiet jel to, jūs, kas Dievu aizmirstat, lai Es nesaplosu, un izglābēja nav.
Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23 Kas pateicību upurē, tas Mani tur godā; un tas ir tas ceļš, kā Es tam rādīšu Dieva pestīšanu.
A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
