Psalmi 30

1 Dziesma pie Dāvida nama iesvētīšanas. Es Tevi augsti teikšu, Kungs, jo Tu mani augsti esi cēlis, un maniem ienaidniekiem neesi ļāvis priecāties par mani.

Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.

2 Kungs, mans Dievs, kad es Tevi piesaucu, tad Tu mani dziedināji.

Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.

3 Kungs, Tu manu dvēseli esi izvedis no elles, Tu mani dzīvu esi uzturējis, ka neesmu nogrimis kapā. (Sheol h7585)

Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül. (Sheol h7585)

4 Dziedājiet Tam Kungam, jūs Viņa svētie, un teiciet Viņa svēto piemiņu.

Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.

5 Jo Viņa dusmība pastāv acumirkli, Viņa žēlastība cauru mūžu: vakarā nāk raudāšana, bet rītā prieks.

Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.

6 Es gan sacīju, kad man labi klājās: es nešaubīšos ne mūžam,

Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha.

7 Jo, Kungs, caur Tavu labprātību Tu manu kalnu esi darījis pastāvīgu; bet kad Tu Savu vaigu paslēpi, tad es iztrūcinājos.

Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.

8 Tevi es piesaucu, Kungs, un pielūdzu Tevi, ak Kungs no sirds.

Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:

9 Kāds labums atlec no manām asinīm, kad es būšu kapā grimis? Vai pīšļi Tevi slavēs? Vai tie sludinās Tavu patiesību?

Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?

10 Klausi, Kungs, un apžēlojies par mani: Kungs, esi man par palīgu!

Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.

11 Manas žēlabas Tu esi pārvērtis par līksmību, Tu man to maisu esi novilcis un mani apjozis ar prieku.

Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.

12 Tāpēc Tev dziedās mans gods un nestāvēs klusu; Kungs, mans Dievs, es Tev pateikšos mūžīgi.

Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.