Psalmi 132
1 Svētku dziesma. Kungs, piemini Dāvidu un visas viņa rūpes.
Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2 Tas Tam Kungam zvērējis un solījies Jēkaba varenajam:
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3 Es neiešu sava nama dzīvoklī, es nekāpšu savas gultas cisās;
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 Es nedošu savām acīm miegu redzēt nedz snaust saviem acu vākiem;
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 Līdz kamēr būšu atradis vietu Tam Kungam un mitekli Jēkaba varenajam.
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Redzi, mēs par to esam dzirdējuši Efratā, mēs to esam atraduši Jaāra laukos.
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Iesim Viņa mājas vietā un pielūgsim priekš Viņa kāju pamesla.
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Celies, Kungs, uz Savu dusas vietu, Tu un Tavas spēcības šķirsts;
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Lai Tavi priesteri apģērbjās ar taisnību, un Tavi svētie lai gavilē.
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Neatmet Sava svaidītā vaigu, Sava kalpa Dāvida dēļ.
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
11 Tas Kungs Dāvidam tiešām ir zvērējis, no tā Viņš nenovērsīsies: No tavas miesas augļiem būs, ko celšu uz tavu godības krēslu.
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Ja tavi bērni turēs Manu derību un Manu liecību, ko Es tiem mācīšu, tad arī viņu bērni sēdēs uz tava godības krēsla mūžīgi.
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Jo Tas Kungs Ciānu ir izredzējis, tur Viņam gribās dzīvot.
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 Šī ir Mana dusas vieta mūžīgi, šeit Es dzīvošu, jo tās Man gribās.
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Svētīdams Es svētīšu viņas barību un paēdināšu viņas nabagus ar maizi,
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Un apģērbšu viņas priesterus ar pestīšanu, un viņas svētie gavilēt gavilēs.
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Tur Es Dāvidam uzcelšu ragu, došu spīdekli Savam svaidītam.
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Viņa ienaidniekus Es apģērbšu ar kaunu, bet viņam ziedēs viņa kronis.
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
