Psalmi 129

1 Svētku dziesma. Tie mani daudzkārt apbēdinājuši no manas jaunības, tā lai Israēls saka;

Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

2 Tie mani daudzkārt apbēdinājuši no manas jaunības, bet tie mani nav pārvarējuši.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

3 Arāji ir aruši uz manas muguras, tie savas vagas garas dzinuši.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

4 Tas Kungs ir taisns, Viņš sacirtis bezdievīgo valgus.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

5 Lai top kaunā un atpakaļ dzīti visi kas Ciānu ienīst.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

6 Lai tie top kā zāle uz jumtiem, kas nokalst, pirms tā top plūkta,

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

7 Ar ko pļāvējs nepilda savu roku, nedz kopiņu sējējs savu klēpi.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

8 Un tie, kas garām iet, lai nesaka: Tā Kunga svētība lai nāk pār jums, mēs jūs svētījam Tā Kunga Vārdā.

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!