Psalmi 122

1 Dāvida svētku dziesma. Es priecājos ar tiem, kas uz mani saka: iesim Tā Kunga namā.

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

2 Mūsu kājas stāvēs tavos vārtos, Jeruzāleme.

Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Jeruzāleme, kas atkal par pilsētu uzcelta, kas visapkārt sastiprināta,

Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

4 Kurp tās ciltis iet, Tā Kunga ciltis, kā Israēlim pavēlēts, pateikt Tā Kunga vārdam.

hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

5 Jo tur tie tiesas krēsli likti, Dāvida nama krēsli.

Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

6 Vēlējiet mieru Jeruzālemei; lai labi klājās tiem, kas tevi mīļo.

Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

7 Miers lai ir iekš taviem mūriem, labklāšana iekš taviem skaistiem namiem.

Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

8 Savu brāļu un savu draugu labad es tev vēlēšu mieru.

Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

9 Tā Kunga, mūsu Dieva, nama labad, es meklēšu tavu labumu.

Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!