Psalmi 120

1 Svētku dziesma. Es piesaucu To Kungu savās bēdās, un Viņš mani paklausa.

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

2 Kungs, izglāb manu dvēseli no melkuļu lūpām un viltnieku mēlēm.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

3 Ko viltīgā mēle Tev dos, jeb ko viņa Tev pieliks?

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

4 Tā ir kā varoņa asas bultas, kā degošas paegļu ogles.

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

5 Ak vai, man, ka esmu svešinieks iekš Mešeha, un ka man jādzīvo Kedara dzīvokļos.

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

6 Par ilgu manai dvēselei dzīvot pie tiem, kas mieru ienīst.

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

7 Es turu mieru, bet tikko es runāju, tad tie ceļ ķildu.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.