Psalmi 115
1 Ne mums, ak Kungs! ne mums, bet Savam vārdam dod godu, pēc Savas žēlastības un patiesības.
Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2 Kāpēc pagāniem būs sacīt: kur nu ir viņu Dievs?
Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
3 Bet mūsu Dievs ir debesīs; visu, ko Viņš grib, to Viņš dara.
Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4 Viņu dievekļi ir sudrabs un zelts, cilvēku roku darbs.
Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5 Tiem ir mute, bet tie nerunā, tiem ir acis, bet tie neredz;
Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6 Tiem ir ausis un tie nedzird, tiem ir deguns un tie neož;
Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7 Rokas tiem ir, bet tie netausta; tiem ir kājas, bet tie nestaigā; tie nerunā ar savu rīkli.
Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
8 Kas tos taisa, ir tādi pat kā viņi, tādi pat visi, kas uz tiem paļaujas.
Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!
9 Israēl, cerē uz To Kungu! Viņš tiem ir palīgs un priekšturamās bruņas.
Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
10 Ārona nams, cerē uz To Kungu! Viņš tiem ir palīgs un priekšturamās bruņas.
Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
11 Jūs visi, kas To Kungu bīstaties, cerējiet uz To Kungu! Viņš tiem ir palīgs un priekšturamās bruņas.
A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
12 Tas Kungs mūs piemin un mūs svētī; Viņš svētīs Israēla namu, Viņš svētīs Ārona namu.
Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13 Viņš tos svētīs, kas To Kungu bīstas, ir mazus, ir lielus.
Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14 Tas Kungs lai jūs vairo, jūs un jūsu bērnus.
Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
15 Jūs esat Tā Kunga svētītie; Viņš radījis debesis un zemi.
Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16 Debesu debesis Tam Kungam pieder, bet zemi Viņš devis cilvēku bērniem.
Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17 Nomirušie To Kungu neslavēs nedz tie, kas nogrimuši klusumā.
Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18 Bet mēs gribam slavēt To Kungu, no šī laika mūžīgi. Alleluja!
De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!
