< Psalmi 109 >

1 Dāvida dziesma, dziedātāju vadonim. Ak Dievs, ko es slavēju, nestāv klusu!
A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
2 Jo bezdievīgu muti un viltīgu muti tie pret mani ir atvēruši, tie runā uz mani ar melu mēli.
Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
3 Ar naidīgiem vārdiem tie metās ap mani un karo pret mani bez vainas.
És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
4 Par to, ka es tos mīlēju, tie turas man pretī; bet es lūdzu Dievu.
Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
5 Tie man maksā ļaunu par labu un ienaidību par mīlestību.
Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
6 Cel pār to vienu bezdievi, un viens pretinieks lai viņam stāv pa labo roku.
Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
7 Kad viņš top tiesāts, tad lai top pazudināts, un viņa Dieva lūgšana lai viņam top par grēku.
Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
8 Lai viņa dienas iet mazumā, un viņa amatu cits lai dabū.
Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
9 Viņa bērni lai paliek par bāriņiem un viņa sieva par atraitni.
Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
10 Lai viņa bērni skraida apkārt un ubago un maizes meklē tālu no savām izpostītām māju vietām.
S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
11 Lai tas parādu dzinējs izplēš visu, kas tam pieder, un sveši lai aplaupa viņa peļņu.
Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
12 Lai tam nav, kas parāda žēlastību, un lai nav, kas žēlo viņa bāriņus.
Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
13 Lai viņa pēcnākamie top izdeldēti; viņu vārds lai izzūd otrā augumā.
Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
14 Viņa tēvu noziegums lai top pieminēts Tā Kunga priekšā, un viņa mātes grēki lai neizzūd.
Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
15 Lai tie vienmēr paliek Tā Kunga priekšā, un viņa piemiņa lai no zemes top izdeldēta.
Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16 Tādēļ ka viņš nebūt nepieminēja žēlastību darīt, bet vajāja bēdīgo un nabagu un to, kam bija noskumusi sirds, ka viņš to nokautu.
Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
17 Tāpēc ka viņš lāstu gribēja, tas viņam nāks; un svētības viņam negribējās, tad tā arī paliks tālu no viņa.
Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18 Un viņš aptērpās ar lāstu, tā kā ar drēbēm, un tas nāca viņa iekšās kā ūdens un kā eļļa viņa kaulos.
Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
19 Tad lai tas viņam ir kā apģērbs, ar ko tas apsedzās, un josta, ar ko tas allaž apjožas.
Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
20 Šī alga lai notiek no Tā Kunga maniem pretiniekiem un tiem, kas ļaunu runā pret manu dvēseli.
Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
21 Bet Tu, ak Kungs, dari ar mani Sava vārda pēc, jo Tava žēlastība ir laba; izglāb mani.
Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
22 Jo es esmu bēdīgs un nabags, un mana sirds iekš manis ir ievainota.
Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
23 Es aizeju kā ēna pavakarē, un topu vajāts kā sisenis.
Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
24 Mani ceļi šļūk no gavēšanas, un mana miesa izdilusi, ka treknuma vairs nav.
Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
25 Un es tiem esmu par apsmieklu; kad tie mani redz, tad tie krata galvu.
És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
26 Palīdz man, Kungs, mans Dievs, atpestī mani pēc Savas žēlastības!
Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
27 Tad tie atzīs, ka tā Tava roka, ka Tu, Kungs, to darījis.
Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
28 Kad tie lād, tad Tu svētī; kad tie ceļas, tad lai top kaunā; bet Tavs kalps lai priecājās.
Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
29 Mani pretinieki lai ar kaunu top apģērbti un ar savu negodu apsegti kā ar svārkiem.
Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
30 Es Tam Kungam no sirds pateikšu ar savu muti un Tam dziedāšu lielā draudzē.
Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
31 Jo tam bēdīgam Viņš stāv pa labo roku, to atpestīdams no tiem, kas viņa dvēseli notiesā.
mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.

< Psalmi 109 >