< Psalmi 104 >
1 Teici To Kungu, mana dvēsele! Kungs, mans Dievs, Tu esi ļoti liels, ar augstību un godību aptērpies.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 Tu ģērbies gaišumā kā apģērbā; tu izklāj debesis kā telti.
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 Tu ūdeņus augstībā sev lieci par grīdu, tu dari padebešus par saviem ratiem, tu staigā uz vēja spārniem.
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 Tu dari vējus par Saviem eņģeļiem un uguns liesmas par Saviem sulaiņiem.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 Zemi Tu esi dibinājis uz viņas pamatiem, ka tā nešaubās ne mūžam.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 Ar jūras dziļumiem Tu to apsedzis kā ar apģērbu, ūdeņi stāvēja pār kalniem.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 No Taviem draudiem tie bēga, no Tava pērkona tie steidzās projām;
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 Kalni cēlās un lejas nogrima tai vietā, ko Tu tām biji licis.
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 Tu esi licis robežas, tās tie (ūdeņi) nepārkāps un zemi vairs neapklās.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 Tu izvadi avotus pa ielejām, ka tie tek starp kalniem.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 Tie dzirdina visus lauka zvērus, tur atdzeras meža ēzeļi.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 Pie tiem mīt debesputni, zaros tie dzied.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 Tu slapini kalnus no augšienes; ar augļiem, ko Tu radi, zeme top piepildīta.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 Tu liec zālei augt priekš lopiem un sējai cilvēkam par labu, lai nāk maize no zemes
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 Un vīns, kas iepriecina cilvēka sirdi, ka viņa vaigs top skaistāks nekā no eļļas, un ka maize spēcina cilvēka sirdi.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 Tā Kunga koki top papilnam slacināti, ciedra koki uz Lībanus, ko Viņš ir dēstījis.
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 Tur putni dara ligzdas un stārķi dzīvo uz priedēm.
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 Augstie kalni ir priekš mežu kazām, klintis kalna āpšiem par patvērumu.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 Tu esi darījis mēnesi laikmetiem, saule zin savu noiešanu.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 Tu dari tumsu, ka nakts metās; tad kustās visi meža zvēri.
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 Jaunie lauvas rūc pēc laupījuma, meklēdami savu barību no Dieva.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 Un kad saule lec, tad tie atkal aizbēg un apguļas savās alās.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 Tad cilvēks iziet pie sava darba, pie sava lauka darba līdz vakaram.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 Cik lieli ir Tavi darbi, ak Kungs! Tos visus Tu esi darījis ar gudrību, - zeme ir Tava padoma pilna.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 Redzi, jūra, liela un plata uz abējām pusēm! Tur mudžēt mudž neskaitāmā pulkā visādi zvēri, lieli, mazi.
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 Tur iet lielas laivas un Levijatans, ko Tu esi radījis, tur dzīvoties.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 Tie visi uz Tevi gaida, ka Tu tiem barību dodi savā laikā.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 Kad Tu tiem dod, tad tie salasa; kad Tu Savu roku atveri, tad tie ar labumu top pieēdināti.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 Tu apslēpi Savu vaigu, tad tie iztrūkstas; Tu atņem viņiem dvašu, tad tie mirst un paliek atkal par pīšļiem.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 Tu sūti Savu Garu, tad tie top radīti, un Tu atjauno zemes ģīmi.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 Tā Kunga godība paliek mūžīgi; Tas Kungs priecājās par Saviem darbiem.
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 Viņš uzlūko zemi, tad tā dreb; Viņš aizskar kalnus, tad tie kūp.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 Es dziedāšu Tam Kungam, kamēr es dzīvoju; es slavēšu savu Dievu ar dziesmām, kamēr šeit esmu.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Manas domas Viņam lai patīk; es priecāšos iekš Tā Kunga.
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Grēcinieki no zemes lai izzūd un bezdievīgo lai vairs nav. Teici To Kungu, mana dvēsele, Alleluja.
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!