< Psalmi 102 >

1 Bēdu cilvēka lūgšana, kad tas ir noskumis un savas žēlabas izgāž Tā Kunga priekšā. Ak Kungs, klausi manu lūgšanu, un mana saukšana lai nāk pie Tevis.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Neapslēp Savu vaigu priekš manis, atgriez Savu ausi pie manis bēdu laikā; tai dienā, kad es saucu, paklausi mani drīz.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Jo manas dienas ir iznīkušas kā dūmi, un mani kauli ir izdeguši kā pagale.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Mana sirds ir sasista un izkaltusi kā zāle, tā ka es aizmirstu pat savu maizi ēst.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Mani kauli līp pie manas miesas no kaukšanas un nopūšanās.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Es esmu tā kā dumpis tuksnesī, es esmu kā apogs (pūce) izpostītās vietās.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Es esmu nomodā un tāpat kā vientulis putns uz jumta.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Mani ienaidnieki mani nievā cauru dienu; kas pret mani trako, tie mani dara par lāsta vārdu.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Jo es ēdu pelnus kā maizi un sajaucu savu dzērienu ar asarām,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 Tavas bardzības un dusmības pēc, jo Tu mani esi pacēlis un atkal nogāzis.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Manas dienas ir kā ēna pavakarē, un es kalstu kā zāle.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Bet Tu, Kungs, paliec mūžīgi un Tava piemiņa līdz radu radiem.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Kaut Tu celtos un apžēlotos par Ciānu, jo jau ir laiks par viņu apžēloties, jo tas nospriestais laiks ir atnācis.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Jo Tavi kalpi mīļo viņas akmeņus un žēlojās, ka tā guļ pīšļos.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Tad pagāni bīsies Tā Kunga Vārdu, un visi ķēniņi virs zemes Tavu godību,
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Kad Tas Kungs Ciānu uztaisīs un parādīsies Savā godībā.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Viņš griežas pie bēdu ļaužu lūgšanas un nenicina pielūgšanu.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Lai tas top uzrakstīts pēcnākamiem, un tie ļaudis, kas vēl taps radīti, slavēs To Kungu.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Jo Viņš skatās no Sava svēta augstuma, Tas Kungs lūko no debesīm uz zemi,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 Ka Viņš dzird cietumnieku nopūšanos un atsvabina nāves bērnus;
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 Ka Tā Kunga vārds top sludināts Ciānā un Viņa slava Jeruzālemē,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 Kad tautas sapulcējās kopā un valstis, Tam Kungam kalpot.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Bet Viņš ir pazemojis ceļā manu spēku un paīsinājis manas dienas.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Es saku: mans Dievs, neņem mani nost pusmūžā. Tavi gadi paliek līdz radu radiem.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Senlaikus Tu esi nodibinājis zemi, un debesis ir Tavu roku darbs.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Tās zudīs, bet Tu pastāvēsi; tās sadils visas, kā drēbes; Tu tās pārvērtīsi kā drānas, un tās pārvērtīsies;
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Bet Tu palieci tas pats, un Tavi gadi nebeigsies.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Tavu kalpu bērni paliks, un viņu dzimums būs pastāvīgs Tavā priekšā.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.

< Psalmi 102 >