Salamana Pamācības 8
1 Vai gudrība nesauc, un atzīšana nepaceļ savu balsi?
Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2 Kalnu virsgalā tā stāv, ceļmalā uz ceļu jūtīm;
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 Pie vārtiem pilsētas priekšā, kur pa vārtiem ieiet, viņa skaņi sauc:
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 „Uz jums, vīri, es saucu, un mana balss iet pie cilvēku bērniem.
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5 Ņemiet vērā, nejēgas, gudrību, un, ģeķi, paliekat prātīgi!
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Klausāties, jo es runāšu augstas lietas un atdarīšu savu muti ar skaidriem vārdiem.
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 Jo mana mute runās patiesību, un bezdievība manām lūpām ir negantība.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 Visi manas mutes vārdi stāv taisnībā, iekš tiem nav netiklības, nedz viltības.
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 Tie ir visnotaļ taisni tam, kas tos saprot un skaidri tiem, kas atzīšanu atraduši.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Pieņemiet manu mācību labāki nekā sudrabu, un atzīšanu vairāk nekā tīru zeltu;
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 Jo gudrība ir labāka pār pērlēm, un viss, ko tu kārotu, tai netiek līdz.
Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12 Es, tā gudrība, mītu pie samaņas un atrodu vērtīgu padomu.
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 Tā Kunga bijāšana ir: ienīdēt ļaunu, lepnību, augstprātību un ļaunu ceļu, un es ienīstu netiklu muti.
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14 Pie manis ir padoms un palīgs; es esmu atzīšana, man ir spēks.
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15 Caur mani valda ķēniņi, un dod taisnus likumus valdītāji;
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 Caur mani valda varenie un lielkungi, visi zemes soģi.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17 Es mīlēju tos, kas mani mīl, un kas mani tikuši(centīgi) meklē, tie mani atrod.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18 Bagātība un gods ir pie manis, paliekama manta un taisnība.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19 Mani augļi ir labāki nekā zelts un tīrs zelts, un mans ienākums nekā šķīsts sudrabs.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20 Es vadu uz taisnības ceļa, taisnas tiesas pēdās,
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21 Ka tiem, kas mani mīl, dodu iemantot pilnību un pildu viņu mantu.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22 Tas Kungs mani nolika par sava ceļa iesākumu, par savu radījumu pirmaju no mūžības.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23 No mūžības es esmu iecelta, no iesākuma, no pasaules gala.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24 Kad dziļumi vēl nebija, tad es piedzimu, kad avoti vēl nebija, no ūdeņiem grūti.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25 Pirms kalnu pamati tapa nolikti, priekš pakalniem, tad es piedzimu.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26 Viņš vēl nebija radījis zemi nedz klajumus, nedz sācis pasaules pīšļus;
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27 Kad viņš debesis sataisīja, tad es tur biju; kad viņš izplatīja debess velvi pār dziļumiem,
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28 Kad viņš padebešus augšām nostiprināja, kad dziļumu avoti krākdami krāca,
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29 Kad viņš jūrai lika robežas, ka ūdeņi neplūstu pār viņas malām, kad viņš nostiprināja zemes pamatus:
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30 Tad es biju pie viņa tā izdarītāja un biju viņa prieks dienu dienas un līksmojos viņa priekšā vienmēr:
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31 Es līksmojos viņa pasaules virsū un mans prieks ir pie cilvēku bērniem.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32 Tad klausiet nu mani, mani bērni; jo svētīgs, kas manus ceļus sargā.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33 Klausiet pamācīšanai un topiet gudri, un neatmetat viņu.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34 Svētīgs tas cilvēks, kas mani klausa, kas kavējās pie manām durvīm dienu no dienas, sargāt manu durvju stenderus;
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35 Jo kas mani atrod, tas atrod dzīvību un dabūs žēlastību no Tā Kunga.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36 Bet kas pret mani grēko, tas dara varu savai dvēselei; kas mani ienīst, tie visi līdz mīļo nāvi.“
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
