Salamana Pamācības 5
1 Mans bērns, ņem vērā manu gudrību, griez savu ausi pie manas mācības,
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 Ka tu sargi apdomību, un tavas lūpas glabā atzīšanu.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Jo svešas sievas lūpas pil kā tīrs medus, un viņas mute ir glumāka nekā eļļa;
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 Bet gals tai ir rūgts kā vērmeles, un ass kā abējās pusēs griezīgs zobens.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Lai neapdomā dzīvības ceļus, viņas pēdas grozās, ka nezin kur.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Nu tad, bērni, klausiet man un neatkāpjaties no manas mutes vārdiem.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Lai tavs ceļš paliek tālu no viņas, un nenāc tuvu pie viņas nama durvīm,
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Ka tu nedod svešām savu jaunības spēku un savus gadus tam briesmīgam,
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Ka sveši nepieēdās no tava spēka, un tavs grūtais pūliņš nenāk svešā namā,
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 Un tev pēcgalā nav jānopūšas, kad tava āda un miesa diltin nodilusi,
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 Un tev nav jāsaka: „Ak, kā es esmu nīdējis pamācīšanu, un mana sirds smējusies par rāšanu,
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 Un neesmu klausījis sava pamācītāja balsi, un savu ausi neesmu griezis uz tiem, kas mani mācīja!
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Tikko nelaimē vēl neesmu visai(dziļi) iestidzis, pašā draudzes un ļaužu vidū!“
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Dzer ūdeni no savas akas, un tekošu ūdeni no sava avota.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Vai tavi avoti lai iztek laukā, un ūdens upes uz ielām?
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Lai tās tev vien pieder, un nevienam svešam līdz ar tevi.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Tavs avots lai ir svētīts, un tu priecājies par savas jaunības sievu.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 Ak kāda tā mīlīga, kā stirna, un daiļa, kā kalnu kaza! Pie viņas krūtīm pieglaudies allažiņ un ar viņas mīlestību ielīksmojies vienmēr!
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Un kādēļ tu, mans bērns, ar citu gribi jaukties un svešas sievietes krūtis apkampt!
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Jo cilvēka ceļi stāv priekš Tā Kunga acīm, un Tas sver visus viņa soļus.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Bezdievīgo gūstīs viņa paša noziegumi, un ar savu grēku saitēm viņš taps saistīts.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Bez pamācīšanas palicis, viņš nomirs, un savā lielā ģeķībā viņš gāzīsies.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
