Salamana Pamācības 4
1 Klausāties, mani bērni, tēva pamācīšanu un meklējiet atzīšanu mācīties;
Halljátok, fiúk, az atya oktatását s figyeljetek, hogy meg ösmerjétek az értelmességet;
2 Jo es jums dodu labu mācību, neatmetiet manu bauslību!
mert jó tanúlságot adtam nektek, tanomat el ne hagyjátok.
3 Jo es biju sava tēva dēls, savai mātei luteklītis un vienīgais;
Mert fia voltam atyámnak, gyöngéd s egyetlen az anyám előtt;
4 Un viņš mani mācīja un sacīja: Lai tava sirds pieņem manus vārdus, turi manus baušļus, tad tu dzīvosi;
az tanított meg engem, s mondta nékem: Tartsa meg szavaimat szíved, őrizd meg parancsaimat, hogy élj.
5 Manto gudrību, manto atzīšanu; neaizmirsti un negriezies nost no manas mutes vārdiem;
Szerezz bölcsességet, szerezz értelmességet; ne felejtsd el, ne hajolj el szájam mondásaitól.
6 Neatstāj to, tad viņa tevi paglābs; mīļo viņu, tad viņa tevi pasargās.
Ne hagyd el őt s megőriz téged, szeresd őt és megóv téged.
7 Gudrības iesākums ir: Manto gudrību un ar visu savu padomu samanto atzīšanu.
Kezdete a bölcsességnek: szerezz bölcsességet! s minden szerzeményeden szerezz értelmességet!
8 Turi viņu augsti, tad viņa tevi paaugstinās, viņa tevi cels godā, ja tu viņu apkampsi.
Tüntesd ki őt és fölemel téged, tiszteltté tesz téged, midőn átkarolod.
9 Viņa dos jauku glītumu tavai galvai; krāšņu kroni viņa tev dāvinās.
Ad majd fejednek kecses füzért, díszes koronával ajándékoz meg téged.
10 Klausies, mans bērns, un pieņem manus vārdus, tad vairosies tavas dzīvības gadi.
Halljad fiam s fogadd el mondásaimat, hogy megsokasodjanak a te életed évei.
11 Es tev mācīšu gudrības ceļu, es tevi vadīšu uz taisna ceļa,
Bölcsesség útjára tanítottalak, járattalak az egyenesség nyomdokaiban.
12 Ka staigājot tavi soļi nemetās, un tekot tu nepiedauzies.
Jártadban nem szorul meg lépésed, s ha futsz, nem botlasz meg.
13 Turies cieti pie pamācības, neatstājies no tās, sargi to; jo tā ir tava dzīvība.
Ragaszkodjál az oktatáshoz, ne hagyd abba, óvd meg őt, mert ő az életed.
14 Uz bezdievīgo tekas nenāc un uz ļauno ceļa neej!
A gonoszok ösvényére ne menj, és ne haladj a rosszak útján.
15 Stājies no tā, nestaigā uz viņa; raujies no tā un ej garām!
Vesd el, ne vonulj rajta, térj le róla s vonulj el.
16 Jo tie neaiziet gulēt, pirms nav ļauna darījuši, un tiem nenāk miegs, pirms nav kādu zemē gāzuši.
Mert nem alusznak, ha rosszat nem tesznek, s el van rabolva álmuk, ha botlást nem okoznak.
17 Jo tie ēd bezdievības maizi un dzer negantības vīnu.
Mert ették a gonoszság kenyerét és az erőszakoskodás borát isszák.
18 Bet taisno celiņš ir kā spožs gaišums, kas spīd un spīd, līdz diena aust.
S az igazak ösvénye akár a fényes napvilág, mely egyre világosabb lesz a nappal megszilárdultáig;
19 Bezdievīgo ceļš ir kā akla tumsība; tie nezin, pār ko tie kritīs.
a gonoszok útja akár az éjhomály, nem tudják, miben botlanak meg.
20 Ņem vērā, mans dēls, manus vārdus, griez savu ausi uz manu valodu,
Fiam, szavaimra figyelj, mondásaimra hajtsad füledet;
21 Lai tie nezūd no tavām acīm; paglabā tos savā sirds dziļumā;
ne mozduljanak el szemeid elől, őrizd azokat szíved belsejében:
22 Jo tie ir dzīvība tiem, kas tos atrod, un visai viņu miesai zāles, kas dziedina.
mert élet azok megtalálóik számára s egész testöknek gyógyulás.
23 Pār visu, kas jāsargā, sargi savu sirdi; jo no tās iziet dzīvība.
Minden őrzendőnél jobban óvjad szívedet, mert abból erednek az élet forrásai.
24 Atstādini no sevis netiklu muti, un netaisnas lūpas lai ir tālu no tevis.
Vesd le magadról a szájnak görbeségét, s az ajkak ferdeségét távolítsd el magadtól.
25 Lai tavas acis taisni skatās, un tavi acu raugi taisni tavā priekšā.
Szemeid előre tekintsenek és szempilláid egyenesen nézzenek magad elé.
26 Nosver savu kāju soļus, tad visi tavi ceļi labi izdosies.
Mérlegeld lábad nyomdokát s mind az útjaid megszilárdulnak.
27 Negriezies ne uz labo ne kreiso pusi; sargi savu kāju no ļauna.
Ne hajolj jobbra és balra, távoztasd lábadat a rossztól.
