< Salamana Pamācības 27 >

1 Nelielies ar rītdienu; jo tu nezini, ko diena atnesīs.
Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.
2 Lai cits tevi slavē un ne paša mute, svešs un ne paša lūpas.
Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
3 Akmens ir grūts un smiltis smagas, bet ģeķa sēras sūrākas nekā abi.
Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.
4 Nežēlība ir briesmīga lieta un bardzība ir kā plūdi; bet priekš skaudības, kas tur pastāvēs!
A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?
5 Labāki skaidri pārmācīt, nekā mīlestība, ko nedabū redzēt.
Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
6 Drauga sitieni nāk no labas sirds, bet viltīga ir nīdētāja skūpstīšana.
Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.
7 Paēdis arī tīru medu min pa kājām, bet izsalkušam ikviens rūgtums ir salds.
A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.
8 Kā putns, kas savu ligzdu atstājis, tāds ir cilvēks, no dzimtenes aizgājis.
Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
9 Eļļa un kvēpināšana iepriecina sirdi; tāds mīlīgs ir draugs, kas padomu dod no sirds.
Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
10 Neatstāj savu draugu, nedz sava tēva draugu, un savā bēdu laikā neej sava brāļa namā; labāks ir kaimiņš tuvumā, nekā brālis tālumā.
A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
11 Esi gudrs, mans dēls, tad mana sirds priecāsies, un es varēšu atbildēt saviem nievātājiem.
Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
12 Gudrais paredz nelaimi un paglābjās; bet neprāta ļaudis skrien vien un dabū ciest.
Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
13 „Atņem tam drēbi; jo viņš priekš sveša galvojis, un tā nezināmā vietā ķīlā to.“
Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
14 Ja arī cilvēks no paša rīta skaņā balsī savu tuvāko svētī, to viņam tomēr var pārgriezt par lāstiem.
A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15 Bez gala pil, kad lietus līst, un rējēja sieva tāda pat.
A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
16 Kas tādu grib valdīt, tas valda vēju un tur eļļu savā rokā.
Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
17 Dzelzs trinās pie dzelzs un cilvēks trinās pie cilvēka.
Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.
18 Kas vīģes koku kopj, ēdīs viņa augļus, un kas par savu kungu gādā, taps godā.
Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.
19 Kā vaigam vaigs atspīd ūdenī, tā cilvēka sirds cilvēkam.
Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
20 Elle un bezdibenis nav pildāmi, tāpat cilvēka acis nav pildāmas. (Sheol h7585)
Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek. (Sheol h7585)
21 Kausējams katls sudrabam, ceplis zeltam, un vīrs pēc savas slavas.
Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.
22 Ja tu ģeķi piestā ar piestalu putraimos sagrūstu, ģeķība no viņa neatstāsies.
Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.
23 Liec labi ziņā savus sīkos lopus un ņem vērā savus ganāmos,
Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
24 Jo mantas nepaliek mūžīgi, nedz ķēniņa kronis uz radu radiem.
Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?
25 (Bet) kad siens nopļauts, un jauns zaļums nācis, un zāles uz kalniem salasītas,
Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:
26 Tad tev jēri būs apģērbam, un āži par tīruma maksu,
Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,
27 Un kazu piena būs diezgan tev un tavam namam par barību un par uzturu tavām kalponēm.
És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.

< Salamana Pamācības 27 >