< Salamana Pamācības 26 >

1 Kā sniegs vasarai un lietus pļaujamam laikam, tā ģeķim nepieder gods.
Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
2 Kā putns nolidinājās, kā bezdelīga aizskrien, tā nenopelnīti lāsti neaizņem.
Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
3 Zirgam pātaga, ēzelim iemaukti un ģeķa mugurai rīkste.
Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.
4 Neatbildi ģeķim pēc viņa ģeķības, ka tu viņam līdzi netopi.
Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
5 Atbildi ģeķim pēc viņa ģeķības, ka viņš pats neturās par gudru.
Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
6 Darbu uzticēt nelgam rokā, ir nocirst kājas un izbaudīt briesmas.
A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
7 Kā klibam karājās kājas, tā ģeķa mutē gudrības vārdi.
Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
8 Kas ģeķim dod godu, ir kā kas akmeni piesien pie lingas.
Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
9 Kā ērkšķi, kas tikuši piedzēruša rokā, tāds ir sakāms vārds ģeķu mutē.
Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
10 Manīgs visu izdara; bet kas nelgu der, sader tekuli.
Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
11 Kā suns atiet pie saviem vēmekļiem, tā pat ģeķis atgriežas atpakaļ pie savas ģeķības.
Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
12 Kad tu redzi vīru, kas savās acīs gudrs, tad no muļķa vairāk cerības, nekā no tāda.
Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!
13 Sliņķis saka: „Jauns lauva uz ceļa, lauva uz ielām!“
Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
14 Durvis grozās eņģēs, un sliņķis savā gultā.
Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
15 Sliņķis slēpj savu roku azotē, un tam grūti to atkal pie mutes likt.
Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
16 Sliņķis savā prātā gudrāks nekā septiņi, kas runā prātīgi.
Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
17 Kas garām ejot iejaucās citu ķildā, ir kā kas suni ņem aiz ausīm.
Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
18 Tā kā, kad (ārprātīgs) par smieklu šautu ar šķēpiem un nāvīgām bultām,
Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
19 Tā pat ir, kas savu tuvāko pievīlis saka: Vai to par smieklu vien nedarīju?
Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20 Kad malkas nav, tad uguns izdziest, un kad lišķa nav, tad ķilda rimst.
Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
21 Kā ogles liesmu un malka uguni, tā rējējs cilvēks saceļ ķildu.
Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
22 Lišķa vārdi ir kā saldi kumosi un iet visai pie sirds.
A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
23 Dedzīgi vārdi, bet neganta sirds ir poda gabals pārvilkts ar netīru sudrabu.
Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
24 Kas tevi ienīst, ir ar muti draugs, bet savā sirdī viņš domā uz viltu.
Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
25 Kad tas mīlīgi runā, tad netici viņam, jo septiņas negantības viņa sirdī.
Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26 Lai gan ienaidu aizsedz ar viltu, tomēr viņa niknums ļaužu priekšā nāks gaismā.
Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
27 Kas bedri rok, tas tanī iekritīs, un kas akmeni veļ uz to tas atvelsies.
A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
28 Viltus mēle ienīst to, kam pati dzēlusi, un mīksta mute padara nelaimi.
A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.

< Salamana Pamācības 26 >