< Salamana Pamācības 25 >

1 Šie arīdzan ir Salamana sakāmie vārdi, ko Hizkijas, Jūda ķēniņa, vīri ir sakrājuši.
Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.
2 Dieva gods ir, kādu lietu apslēpt, bet ķēniņu gods ir, kādu lietu izdibināt.
Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.
3 Debess ir augsta, un zeme dziļa, un ķēniņu sirds neizdibinājama.
Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.
4 Atšķir sārņus no sudraba, tad tiek kausētājam trauks;
Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:
5 Atšķir bezdievīgo nost no ķēniņa, tad viņa goda krēsls ar taisnību top stiprināts.
Távolítsd el a bűnöst a király elől, és megerősíttetik igazsággal az ő széke.
6 Nelielies ķēniņa priekšā un nestājies lielu kungu vietā.
Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj;
7 Jo tas ir labāki, ka tev saka: „Virzies augšup!“nekā ka tevi pazemo vareno priekšā, ko tavas acis redz.
Mert jobb, ha azt mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt, a kit láttak a te szemeid.
8 Nepārsteidzies strīdēties; jo citādi, ko tu galā darīsi, kad tavs tuvākais tevi gānījis.
Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.
9 Izšķir pats savas ķildas ar savu tuvāko un neatklāj cita noslēpumu,
A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;
10 Ka tevi nerāj, kas to dzird, un tavam kaunam nav gala.
Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.
11 Vārds īstenā laikā runāts ir zelta āboli sudraba traukos.
Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!
12 Gudrs pamācītājs paklausīgām ausīm ir zelta gredzens un zelta ķēdes.
Mint az arany függő és színarany ékesség: olyan a bölcs intő a szófogadó fülnél.
13 Kā sniega dzestrums pļaujamā laikā, tāds ir uzticams kalps tam, kas to sūta; jo tas atspirdzina sava kunga dvēseli.
Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja.
14 Kas ar dāvanām lielās melodams, ir kā mākoņi un vējš bez lietus.
Mint a felhő és szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.
15 Ar lēnu garu pierunā valdnieku un ar mīkstu mēli lauž kaulus.
Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.
16 Medu atradis, ēd savu tiesu, ka tu pārēdies to neizvem.
Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.
17 Reti vien cel savu kāju tuvākā namā, ka viņš tevis neapnīkst un tevis neienīst.
Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged.
18 Kas pret savu tuvāko dod nepatiesu liecību, ir kā veseris un zobens un asa bulta.
Pőröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.
19 Uz neuzticamu paļauties bēdu dienā ir izlūzis zobs un kliba kāja.
Mint a romlott fog és kimarjult láb: olyan a hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.
20 Kas noskumušai sirdij dziesmas dzied, ir kā kad drēbes novelk ziemas laikā un kā etiķis uz sāls.
Mint a ki leveti ruháját a hidegnek idején, mint az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívű ember előtt.
21 Kad tavs ienaidnieks izsalcis, ēdini viņu ar maizi, un kad izslāpis, dzirdini viņu ar ūdeni;
Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;
22 Jo tā tu sakrāsi kvēlošas ogles uz viņa galvas, un Tas Kungs tev to atmaksās.
Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked.
23 Ziemelis dzemdē lietu, un glūnētāja mēle skābu ģīmi.
Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.
24 Nama augšā kaktiņā dzīvot ir labāki, nekā namā kopā ar rējēju sievu.
Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.
25 Laba ziņa no tālas zemes ir dzestrs ūdens izslāpušai dvēselei.
Mint a hideg víz a megfáradt embernek, olyan a messze földről való jó hírhallás.
26 Taisnais, kas bezdievīga priekšā lokās, ir sajukusi aka un sajaukts avots.
Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik.
27 Daudz medus ēst nav labi, un savu paša godu meklēt nav gods.
Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?
28 Kas prātu nemāk valdīt, ir izlauzta pilsēta bez mūriem.
Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén!

< Salamana Pamācības 25 >