Salamana Pamācības 1
1 Salamana, Dāvida dēla, Israēla ķēniņa, sakāmie vārdi,
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Atzīt gudrību un mācību, un saprast prātīgu valodu,
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 Pieņemties apdomībā, taisnībā, tiesā un skaidrībā,
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 Ka tiem vēl nejēgām tiek samaņa, jauniem atzīšana un apdomīgs prāts.
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Kas gudrs, klausīs un pieaugs mācībā, un kas prātīgs, ņemsies labus padomus,
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 Ka izprot sakāmus vārdus un mīklas, gudro valodas un viņu dziļos vārdus.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Tā Kunga bijāšana ir atzīšanas iesākums; gudrību un mācību ģeķi nicina.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Klausi, mans bērns, sava tēva pārmācībai un nepamet savas mātes mācību;
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 Jo tas ir jauks krāšņums tavai galvai un zelta rota tavam kaklam.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Mans bērns, kad grēcinieki tevi vilina, tad neklausi!
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Kad tie saka: „Nāc mums līdz, glūnēsim uz asinīm, glūnēsim uz nenoziedzīgo par nepatiesu!
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 Mēs atradīsim visādas dārgas mantas, pildīsim savus namus ar laupījumu.
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 Tava daļa tev būs mūsu starpā, viens pats maks būs mums visiem.“
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Mans bērns, nestaigā vienā ceļā ar tiem; sargi savu kāju no viņu pēdām;
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 Jo viņu kājas skrien uz ļaunu un steidzās asinis izliet.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Bet lai arī tīklu izplāta visiem putniem priekš acīm; tas ir par velti!
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 Tā arī viņi glūn uz savām pašu asinīm un glūn uz savu pašu dzīvību.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Tā iet visiem, kas plēš netaisnu mantu; kam šī ir, tam tā paņem dzīvību.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 Dieva gudrība skaņi sauc uz lielceļiem, uz ielām tā paceļ savu balsi;
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 Tā izsaucās, kur ļaužu vislielais troksnis; kur ieiet pilsētas vārtos, tā runā savu valodu:
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 Cik ilgi, nejēgas, jūs mīlēsiet nejēdzību, un smējējiem gribēsies apsmiet, un ģeķi ienīdēs atzīšanu?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Griežaties pie manas mācības! Redzi, es jums došu savu garu un jums darīšu zināmus savus vārdus.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Tādēļ nu, ka es aicināju, un jūs liedzaties, ka savu roku izstiepju, un nav, kas uzklausa,
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 Un jūs visu manu padomu atmetiet un manas pārmācības negribiet;
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 Tādēļ arī es smiešos par jūsu postu, es smiešos, kad jums izbailes uzies,
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 Kad pār jums izbailes nāks kā auka, un posts jums uzbruks kā vētra, kad briesmas un bailes jums uzies.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Tad tie mani sauks, bet es neatbildēšu, tie mani meklēs agri, bet mani neatradīs,
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 Tādēļ ka tie atzīšanu ienīdējuši un Tā Kunga bijāšanu nav pieņēmuši.
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 Tiem negribējās mana padoma, tie ir nicinājuši visu manu pārmācīšanu;
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Tādēļ tie ēdīs no sava ceļa augļiem, un būs paēduši no saviem padomiem.
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 Jo nesaprašu nomaldīšanās tos nokauj, un ģeķu pārdrošība tos nomaitā.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 Bet kas mani klausa, tas dzīvos droši, un savā mierā tas ļauna nebīsies.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
