< Mateja Evaņg̒elijs 28 >

1 Bet pēc tās svētās dienas, pirmai nedēļas dienai austot, Marija Madaļa un tā otra Marija nāca, to kapu apraudzīt.
A szombat végén, a hét első napjára virradóan kiment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
2 Un redzi, liela zemes trīcēšana notika, jo Tā Kunga eņģelis, no debesīm nonācis, piegāja un to akmeni novēla no tām durvīm un uzsēdās virsū.
És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úrnak angyala leszállt a mennyből, és odament, elhengerítette a követ a sír szájáról, és ráült arra.
3 Un viņa ģīmis bija kā zibens, un tā drēbe tik balta kā sniegs.
Tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.
4 Bet tie sargi no lielām izbailēm drebēja un palika tā kā miruši.
Az őrök pedig a tőle való féltükben megrettentek, és olyanokká lettek, mint a holtak.
5 Bet tas eņģelis uzrunāja un uz tām sievām sacīja: “Nebīstaties, jo es zinu, ka jūs meklējat Jēzu, to krustā sisto.
Az angyal pedig megszólalt, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
6 Viņš nav šeitan, jo Viņš ir augšāmcēlies, tā kā Viņš ir sacījis. Nāciet šurp, raugāt to vietu, kur Tas Kungs gulējis.
Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondta. Gyertek, lássátok a helyet, ahol feküdt az Úr.
7 Un ejat steigšus un sakāt Viņa mācekļiem, ka Viņš no miroņiem ir augšāmcēlies; un redzi, Viņš noies jūsu priekšā uz Galileju, tur jūs Viņu redzēsiet. Redzi, es jums to esmu sacījis.”
És menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadott a halálból, és íme, előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.“
8 Un tās izgāja ātri no kapa ārā ar bijāšanu un lielu prieku, un tecēja, Viņa mācekļiem to stāstīt.
És gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel, futottak, hogy megmondják tanítványainak.
9 Bet kad tās gāja, Viņa mācekļiem to vēsti nest, redzi, tad Jēzus tās sastapa un sacīja: “Esiet sveicinātas!” Bet tās piegāja pie Viņa, apkampa Viņa kājas un krita Viņa priekšā pie zemes.
Amikor pedig mentek, hogy megmondják tanítványainak, íme, szembejött velük Jézus, s ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!“Azok pedig odamentek hozzá, megragadták lábait, és leborultak előtte.
10 Tad Jēzus uz tām saka: “Nebīstaties! Ejat, stāstiet to Maniem brāļiem, lai tie noiet uz Galileju, un tur tie Mani redzēs.”
Akkor ezt mondta nekik Jézus: „Ne féljetek, menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.“
11 Bet šīm noejot, redzi, kādi no tiem sargiem pilsētā nākuši stāstīja tiem augstiem priesteriem visu to, kas bija noticis.
Mialatt ők elmentek, íme, az őrségből bementek néhányan a városba, jelentettek a főpapoknak mindent, ami történt.
12 Un ar tiem vecajiem sapulcējušies, tie sarunājās un deva tiem karavīriem papilnam naudas
És összegyülekeztek a vénekkel együtt, tanácsot tartottak, és sok pénzt adtak a vitézeknek,
13 Un sacīja: “Sakāt, ka Viņa mācekļi naktī nākuši un mums guļot To izzaguši.
és ezt mondták: „Mondjátok, hogy az ő tanítványai odajöttek éjjel, és ellopták őt, amikor mi aludtunk.
14 Ja tas tam zemes valdītājam taps zināms, mēs to gan pārrunāsim, un jūs varēsiet palikt bez bēdām.”
És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük vele, és kimentünk titeket a bajból.“
15 Un viņi to naudu ņēmuši, darīja, kā bija izmācīti. Un šī valoda ir izpaudusies pie tiem Jūdiem līdz šai dienai.
Azok pedig fölvették a pénzt, úgy cselekedtek, amint megtanították őket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind a mai napig.
16 Bet tie vienpadsmit mācekļi nogāja uz Galileju, uz to kalnu, kur tiem Jēzus bija pavēlējis.
A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába a hegyre, ahová Jézus rendelte őket.
17 Un kad tie Viņu redzēja, tad tie Viņu pielūdza, bet citi vēl šaubījās.
Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig némelyek kételkedtek.
18 Un Jēzus piegājis, runāja ar tiem un sacīja: “Man ir dota visa vara debesīs un virs zemes.
És akkor odament hozzájuk Jézus, és így szólt: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19 Tāpēc ejiet un dariet par mācekļiem visus ļaudis, tos kristīdami Tā Tēva un Tā Dēla un Tā Svētā Gara vārdā,
Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,
20 Tos mācīdami turēt visu, ko Es jums esmu pavēlējis; un, redzi, Es esmu pie jums ikdienas līdz pasaules galam. Āmen.” (aiōn g165)
tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!“ (aiōn g165)

< Mateja Evaņg̒elijs 28 >