< Raudu Dziesmas 5 >
1 Piemini, Kungs, kas mums noticis, skaties un uzlūko mūsu kaunu.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Mūsu mantas tiesa svešiniekiem kļuvusi, mūsu nami ārzemniekiem.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Mēs esam bāriņi bez tēva, mūsu mātes ir kā atraitnes.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Savu ūdeni mēs dzeram par naudu, savu malku pērkam par maksu.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Mēs topam vajāti pār kaklu pār galvu, mēs esam noguruši, dusas mums nav.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Mēs esam devušies rokā ēģiptiešiem un Asiriešiem, lai dabūtu maizes paēst.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Mūsu tēvi apgrēkojušies, un to vairs nav, bet mēs nesam viņu noziegumus.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Kalpi valda pār mums, un neviena nav, kas mūs izglābj no viņu rokām.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 Mums sava maize jāatved ar nāves bailēm, tuksneša zobena priekšā.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Mūsu āda ir nomelnējusi kā ceplī no tāda briesmīga bada.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Sievas Ciānā apsmietas, jaunavas Jūda pilsētās.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Lielkungi caur viņu roku ir pakārti, un vecaju vaigs nav turēts godā.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Jaunekļus dzen pie malšanas, un puiši klūp malku nesdami.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Vecaji atstājās no vārtiem un jaunekļi no savām dziesmām.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Mūsu sirds līksmība ir pagalam, mūsu diešana palikusi par vaimanām.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Mūsu galvas kronis nokritis, - ak vai mums, ka esam grēkojuši!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Tādēļ mūsu sirds gurdena, tādēļ mūsu acis palikušas tumšas;
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Ciānas kalna dēļ, kas izpostīts, ka lapsas pār to tekā.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Tu, Kungs, paliec mūžīgi, Tavs godības krēsls līdz radu radiem.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Kādēļ Tu mūs mūžam gribi aizmirst, kāpēc Tu mūs tik ilgi gribi atstāt?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Kungs, atgriezi mūs pie Tevis, tad atgriezīsimies, atjauno mūsu dienas, tā kā vecos laikos.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Jeb vai Tu mūs pavisam esi atmetis un tik ļoti par mums apskaities?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!