Raudu Dziesmas 3
1 Es esmu tas vīrs, kas redzējis bēdas caur viņa dusmības rīksti.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 Viņš mani vedis un licis iet tumsībā un ne gaismā.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Tiešām, pret mani Viņš turējis Savu roku arvien atkal cauru dienu.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 Manu miesu un manu ādu Viņš darījis vecu, manus kaulus Viņš satriecis.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 Viņš pret mani cēlis un ap mani stādījis žulti un rūgtumu.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 Tumsā Viņš mani nolicis, tā kā tos, kas sen miruši.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Viņš mani aizmūrējis, ka es nevaru iziet, Viņš mani licis grūtos pinekļos.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Un jebšu es saucu un brēcu, tomēr Viņš aizslēdz Savas ausis priekš manas lūgšanas.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Viņš manu ceļu aizmūrējis ar izcirstiem akmeņiem, Viņš manas tekas aizķīlājis.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 Viņš ir glūnējis uz mani kā lācis, kā lauva slepenās vietās.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 Viņš man no ceļa licis noklīst, Viņš mani saplosījis, Viņš mani postījis.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 Viņš savu stopu uzvilcis un mani bultai licis par mērķi.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 Viņš savas bultas iešāvis manās īkstīs.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 Es visiem saviem ļaudīm esmu par apsmieklu, viņiem par dziesmiņu cauru dienu.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 Viņš mani ēdinājis ar rūgtumiem, Viņš mani dzirdinājis ar vērmelēm.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 Viņš manus zobus ar zvirgzdiem(grants akmeņiem) sagrūdis, Viņš mani aprausis ar pelniem.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 Tu manai dvēselei esi atņēmis mieru, man labums jāaizmirst.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 Tad es sacīju: mana drošība un mana cerība uz To Kungu ir pagalam.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Piemini manas bēdas un manu grūtumu, tās vērmeles un to žulti.
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Pieminēdama to piemin mana dvēsele un zemojās iekš manis.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 To es likšu pie savas sirds, tāpēc es gribu cerēt.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Tā Kunga žēlastība to dara, ka mēs vēl neesam pagalam, jo Viņa apžēlošanās ir bez gala.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 Tā ir ik rītu jauna, Tava uzticība ir ļoti liela.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 Tas Kungs ir mana daļa, saka mana dvēsele, tādēļ es gribu cerēt uz Viņu.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Tas Kungs ir labs tiem, kas uz Viņu gaida, tai dvēselei, kas Viņu meklē.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 Tā ir laba lieta, klusā garā gaidīt uz Tā Kunga palīdzību.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Tas ir labi cilvēkam, ka viņš jūgu nes savā jaunībā.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Viņš sēž vientulis un cieš klusu, kad tam nasta uzlikta,
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Lai krīt uz savu muti pīšļos, - varbūt vēl cerība, -
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 Lai padod savu vaigu tam, kas viņu sit, un saņem nievāšanas papilnam.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 Jo Tas Kungs neatmet mūžīgi.
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 Bet Viņš gan apbēdina, un tad Viņš apžēlojās pēc Savas lielās žēlastības.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 Jo ne no Savas sirds Viņš moka un apbēdina cilvēka bērnus.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 Kad apakš kājām min visus cietumniekus virs zemes,
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 Kad loka vīra tiesu tā Visuaugstākā priekšā,
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 Kad pārgroza cilvēka tiesu, vai Tas Kungs to neredz?
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Kas ko sacījis un tas noticis, ko Tas Kungs nav pavēlējis?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Vai no tā Visuaugstākā mutes nenāk labums un ļaunums?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Ko tad cilvēks kurn visu savu mūžu? Ikviens lai kurn pret saviem grēkiem.
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Izmeklēsim un pārbaudīsim savus ceļus un atgriezīsimies pie Tā Kunga.
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Pacelsim savu sirdi un savas rokas uz Dievu debesīs (sacīdami):
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 Mēs esam grēkojuši un esam bijuši neklausīgi, tāpēc Tu neesi žēlojis.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 Tu esi ģērbies dusmībā un mūs vajājis, nokāvis un neesi žēlojis.
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Tu ar padebesi esi apsedzies, ka lūgšana nevarēja tikt cauri.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Tu mūs esi licis par mēsliem un īgnumu tautu vidū.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 Visi mūsu ienaidnieki atpleš savu muti pret mums.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Bailes un bedre nāk pār mums, nelaime un posts.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Manas acis plūst kā ūdens upes manas tautas meitas posta dēļ.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Manas acis plūst un nevar stāties, mitēšanās nav,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 Tiekams Tas Kungs no debesīm skatīsies un ņems vērā.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Mana acs dara grūti manai dvēselei visu manas pilsētas meitu dēļ.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Mani ienaidnieki vajāt mani vajājuši kā putnu bez vainas.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Tie manu dzīvību nomaitājuši bedrē un akmeņus metuši uz mani.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Ūdeņi plūda pār manu galvu; tad es sacīju: nu esmu pagalam.
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 Es piesaucu, ak Kungs, Tavu vārdu no dziļās bedres,
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 Un Tu paklausīji manu balsi. Tu neapslēpi Savu ausi no manām vaimanām, no manas kliegšanas.
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Tu nāci tuvu klāt tai dienā, kad es Tevi piesaucu, un sacīji: “Nebīsties!”
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Tu, Kungs, iztiesā manas dvēseles tiesu, Tu izpestī manu dzīvību.
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Tu, Kungs, redzi to netaisnību, kas man notiek, - tiesā tu manu tiesu!
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Tu redzi visu viņu atriebšanos, visas viņu domas pret mani.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 Tu, Kungs, dzirdi viņu nievāšanu, visas viņu domas pret mani,
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 Manu pretinieku lūpas un viņu domas pret mani cauru dienu.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Lūko jel: Vai tie sēž vai ceļas, es esmu viņu dziesmiņa.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Tu tiem atmaksāsi, Kungs, maksu pēc viņu roku darbiem.
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Tu tiem dosi apstulbotu sirdi, - Tavi lāsti lai ir pār viņiem!
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Tu tos vajāsi ar dusmību un tos izdeldēsi apakš Tā Kunga debesīm.
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
