Ījaba 6
1 Ījabs atbildēja un sacīja:
Jób pedig felele, és monda:
2 Kaut manas vaimanas ar svaru svērtu un turpretī manas bēdas svaru kausā liktu!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Jo tās tagad ir grūtākas nekā jūras smiltis, tāpēc mana mute muld.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Jo tā Visuvarenā bultas ir iekš manis, mans gars dzer viņu ugunis, Dieva briesmas karo pret mani.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Vai gan meža ēzelis zviedz, kad tam ir zāle? Vai vērsis mauj, kad tam sava barība?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Vai jēlu var ēst bez sāls? Vai ir gardums olas baltumā?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Ko mana dvēsele negribēja aizskart, tā nu ir mana bēdu barība.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Kaut mana lūgšana notiktu, un Dievs man dotu, ko es gaidu,
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Kaut Dievs mani sadauzītu, kaut tas Savu roku izstieptu un mani satriektu!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Tas man vēl būtu par prieku, un es vēl savās nežēlīgās sāpēs būtu līksms, ka neesmu aizliedzis tā Svētā vārdus.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Kāds ir mans spēks, ka es vēl varētu cerēt, un kāds ir mans gals, ka manai dvēselei būtu jāpaciešās?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Vai mans spēks ir akmeņu spēks, vai mana miesa ir varš?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Vai man palīga netrūkst pavisam, un vai man padoms nav visai pagalam?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 Izsamisušam žēlastības vajag no sava drauga, citādi tas arī tā Visuvarenā bijāšanu atmet.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Mani brāļi mani pieviļ kā strauts, kā strauta ūdeņi, kas notek;
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Sajukuši tie bija ar ledu, un sasniguši ar sniegu, -
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Tai laikā, kad karstums tos spiež, tad tie izsīkst, kad karsts metās, tad tie iznīkst no savas vietas.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Viņu ceļi griežas sānis, tie iet uz tuksnesi un izzūd.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Uz tiem skatās ceļa ļaudis no Temas un cer Šebas ceļa gājēji.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Tie paliek kaunā ar tādu cerību un nosarkst, tur nonākdami.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Tiešām nu jūs neesat it nekas, redzat briesmas un iztrūcinājāties.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Vai es jeb kad sacīju: nesiet man un dodiet man dāvanas no sava padoma?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Jeb glābiet mani no ienaidnieka rokas un pestījiet mani no varas darītāju rokas?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Mācat mani, es cietīšu klusu, un pierādiet man, kur es maldījies.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Cik spēcīgi ir taisni vārdi, bet ko norāj jūsu rāšana;
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Vai jūs esat apņēmušies vārdus aprāt? Vējam pieder izsamisuša vārdi.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Vai arī bāriņam gribat valgus mest un bedri rakt savam tuvākam.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Bet nu, lūdzami, uzlūkojiet mani, jums acīs tiešām es nemelošu.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Atbildiet jel, lai nenotiek netaisnība, atbildiet, jo mana taisnība vēl stāv.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Vai tad uz manas mēles būs netaisnība, vai mana mute nemanīs, kas ir blēdība?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
