Ījaba 37
1 Patiesi, par to trīc mana sirds un uzlec no savas vietas.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Klausiet, jel klausiet, kā Viņa pērkons rūc, un kāda balss no Viņa mutes iziet.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Viņš to izlaiž pa visām debesīm, un Savu spīdumu pa visiem zemes galiem.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Pēc tam rūc Viņa balss, Viņš liek pērkonam rībēt ar varenu skaņu un neaiztur tos (zibeņus), kad Viņa balss nāk dzirdama.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Tas stiprais Dievs ar Savu balsi liek pērkonam rūkt brīnišķi, Viņš dara lielas lietas, ko neizprotam.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Jo Viņš saka uz sniegu: krīti uz zemi, un uz stipro lietu, tad stiprais lietus ir klāt ar varu.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Viņš aizzieģelē visu cilvēku roku, lai Viņu pazīst visi ļaudis, ko viņš radījis.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Zvēri iet savā alā un paliek savā vietā.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 No dienvidu puses nāk vētra un no ziemeļa puses aukstums.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Caur tā stiprā Dieva pūšanu nāk salna, ka platas upes aizsalst.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Viņš arī apkrauj ar ūdeņiem biezos mākoņus un izplēš Savus ugunīgos padebešus.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Tie griežas apkārt pēc Viņa gudrā prāta, ka tie padara visu, ko Viņš tiem pavēl pa visu plato pasauli,
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Vai par rīksti savai zemei, vai par labu Viņš tā liek notikt.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Liec to vērā, Ījab, stāvi klusu, un apdomā tā stiprā Dieva brīnumus.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Vai tu zini, kad Dievs nodomājis, Savu debesu spīdumam likt spīdēt?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Vai tu zini padebešu lidināšanos, tā Visuzinātāja brīnumus?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Tu, kam drēbes paliek karstas, kad Viņš zemi svilina dienas vidus bulā.
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Vai tu ar Viņu esi izpletis tos spožos padebešus, kas cieti stāv kā liets spieģelis?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Stāsti mums, ko mums Viņam būs sacīt, jo aiz tumsības mēs nekā nevaram izdarīt.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Vai Viņam lai saka, ka es runāšu? Jo kurš cilvēks vēlētos, lai viņu aprij!
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Un nu gan saules gaismu neredz, kas pie debesīm spoži spīd, bet kad vējš pūš, tā skaidrojās.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 No ziemeļiem nāk zelts, - bet Dievs mājo bijājamā godībā.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 To Visuvareno, to mēs nepanāksim, kas liels spēkā, bet tiesu un taisnības pilnību Viņš negroza.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Tāpēc cilvēki Viņu bīstas, Viņš neuzlūko nevienu pašgudru.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
