Ījaba 34
1 Un Elihus atbildēja un sacīja:
S megszólalt Élíhú és mondta:
2 Klausāties, gudrie, manu valodu, un prātīgie, atgriežat ausis pie manis;
Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;
3 Jo auss pārbauda vārdus, tā kā mute bauda barību.
mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.
4 Lai pārspriežam savā starpā, lai kopā atzīstam, kas ir labi.
Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.
5 Jo Ījabs saka: es esmu taisns, bet Dievs ir atņēmis manu tiesu.
Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.
6 Lai gan man taisnība, mani tura par melkuli, manas mokas ir nedziedinājamas, lai gan neesmu noziedzies.
Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.
7 Kur ir gan cilvēks, kā Ījabs, kas zaimošanu dzer kā ūdeni,
Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;
8 Un draudzējās ar ļaundarītājiem un staigā ar bezdievīgiem?
s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!
9 Jo viņš saka: cilvēkam nekā nepalīdz, ka tas mīļo Dievu.
Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.
10 Tādēļ, gudrie vīri, klausāties mani. Nevar būt, ka Dievs ir ļauns un tas Visuvarenais netaisns.
Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!
11 Jo Viņš cilvēkam maksā pēc viņa darba, un ikkatram liek klāties pēc viņa gājuma.
Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.
12 Patiesi, Dievs nedara ļauna, un tas Visuvarenais nepārgroza tiesu!
Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.
13 Kam pasaule ir pavēlēta, ja ne Viņam, un kas ir radījis visu zemi?
Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?
14 Ja Viņš Savu sirdi grieztu uz Sevi pašu vien, un Savu garu un Savu dvašu ņemtu pie Sevis:
Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:
15 Tad visa miesa kopā mirtu, un cilvēks taptu atkal par pīšļiem.
kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.
16 Ja nu tev ir saprašana, klausi to, ņem vērā manas valodas balsi.
Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.
17 Vai jel, kas taisnību ienīst, varēs vadīt? Kā tad tev bija tiesāt to Vistaisnāko?
Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?
18 Viņu, kas uz ķēniņu var sacīt: tu netikli, un uz valdnieku: tu blēdi;
Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?
19 Kas neuzlūko valdnieku vaigu un neieredz bagātus vairāk nekā nabagus, jo tie visi ir Viņa roku darbs.
A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.
20 Acumirklī tie nomirst, un nakts vidū tautas top iztrūcinātas un iet bojā, un varenie top aizrauti un ne caur cilvēka roku.
Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.
21 Jo Viņa acis skatās uz cilvēka ceļiem, un Viņš redz visus viņa soļus.
Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.
22 Tumsas nav nedz nāves ēnas, kur ļaundarītāji varētu slēpties.
Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.
23 Viņam cilvēks ilgi nav jāmeklē, ka lai nāk uz tiesu Dieva priekšā.
Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.
24 Viņš satriec varenos bez izmeklēšanas un ieceļ citus viņu vietā.
Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.
25 Tāpēc ka Viņš zina viņu darbus, Viņš tos apgāž naktī, ka tie top satriekti.
Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;
26 Viņš tos šausta kā bezdievīgus, tādā vietā, kur visi redz.
Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.
27 Tāpēc ka tie no Viņa atkāpušies un nav apdomājuši visus Viņa ceļus.
Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,
28 Ka nabaga brēkšanai bija jānāk pie Viņa, un bēdīgā kliegšanu Viņš paklausīja.
juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.
29 Kad Viņš dod mieru, kas tad pazudinās? Kad Viņš Savu vaigu apslēpj, kas Viņu skatīs? Tā tas ir ar tautām, tā ar ikvienu cilvēku,
S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;
30 Lai nelieša cilvēks nevalda un tautai nav par valgiem.
nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.
31 Jo uz Dievu jāsaka: man bija jācieš, es vairs negrēkošu.
Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;
32 Ko es neredzu, to māci tu man; ja esmu darījis netaisnību, tad to vairs nedarīšu.
a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?
33 Vai Dievs lai atlīdzina pēc tava prāta? Jo tu neesi mierā! tad spriedi tu, ne es! Un ko tu taču māki sacīt!
Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!
34 Prātīgi ļaudis man sacīs, un ikviens gudrs vīrs, kas uz mani klausījies:
Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:
35 Ījabs runājis neprazdams, un viņa vārdi nav bijuši gudri.
Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.
36 Kaut Ījabs taptu pārbaudīts līdz galam, ka viņš runā, kā bezdievīgi ļaudis.
Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;
37 Jo viņš krauj grēku uz grēku, viņš mūsu priekšā zaimo un runā daudz pret to stipro Dievu. -
mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.
