Ījaba 30
1 Bet nu par mani smejas, kas jaunāki nekā es, kuru tēvus es nebūtu cienījis likt pie saviem lopu suņiem.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 Viņu roku spēku kur es to liktu? viņu zaļums un krietnums bija pagalam.
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 No trūkuma un bada izdēdējuši tie grauza noras, tumšās tuksneša un posta vietās.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 Tie nātres izplūca pa krūmiem un paegļu saknes tiem bija par barību.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 No ļaužu vidus tie tapa izdzīti un tiem uzkliedza kā zagļiem.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 Bailīgās gravās tiem bija jādzīvo, ir zemes un akmeņu caurumos.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 Krūmos tie brēca, un dadžos tie gūlās,
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Nesaprašu un negoda ļaužu bērni, kas no zemes bija izdzīti!
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 Bet nu es tiem esmu tapis par dziesmiņu un esmu tiem par pasaku.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Tie mani tura par negantību, atstājās tālu no manis un nekaunas man vaigā spļaudīt.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 Jo Dievs manu dvēseli ir darījis gurdenu un mani apbēdinājis; tad tie vairs nevaldās manā priekšā.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 Pa labo roku ceļas puikas un stumda manas kājas un taisa savu ceļu, mani samaitāt.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Tie salauž manu laipu, tie palīdz mani gāzt, paši būdami bez palīga.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Tie nāk kā caur platu plīsumu; ar lielu troksni tie plūst šurpu.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Briesmas man uzbrukušas, kā ar vētru aizdzīta mana godība, un kā mākonis nozudusi mana laime.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 Tādēļ nu mana dvēsele nerimst iekš manis, un bēdu laiks mani aizgrābis.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 Naktī mani kauli top izurbti iekš manis, un kas mani grauž, nerimst.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 Caur varenu spēku mans apģērbs pārvērties; tas mani žņaudz, kā apkakle.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Viņš mani iemetis dubļos, un es esmu tapis kā pīšļi un pelni.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Es Tevi piesaucu, bet Tu man neatbildi, es gaidu, bet Tu tik skaties.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Tu pret mani esi palicis briesmīgs, ar Savu vareno roku Tu man turies pretī.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Tu mani pacēli, kā vējš mani aiznes, un man izkūst visa laime.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Jo es zinu, ka Tu mani nodosi nāvē, kur visi dzīvie kopā aiziet mājot.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 Tomēr, vai krītot neizstiepj roku, jeb vai bojā ejot nebrēc.
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Vai es neraudāju par grūtdienīti vai mana dvēsele nenoskuma par apbēdināto?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Bet kad es nu gaidīju labumu, tad nāca ļaunums; kad es cerēju uz gaišumu, tad nāca tumsība.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Manas iekšas verd un nemitās, bēdu dienas man uzgājušas.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Es esmu melns, bet ne no saules, es paceļos un kliedzu draudzes vidū.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 Vilkiem esmu palicis par brāli un pūces bērniem par biedri.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Mana āda palikusi melna uz manis, un mani kauli ir izkaltuši no karstuma.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Tādēļ mana kokle ir tapusi par žēlabām un mana stabule par vaimanām.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
