Ījaba 28
1 Tiešām, sudrabam ir savi ceļi, kur tas rodas, un kausējamam zeltam sava vieta.
Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
2 Dzelzs no zemes top ņemta, un no akmeņiem varš top kausēts.
a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
3 Tumsai gals likts, un caur caurim cilvēks izmeklē arī pašā galējā tumsā apslēptos akmeņus.
Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
4 Viņš izrok ceļu turp, kur neviens nedzīvo, un kur neviena kāja neved; tur viņš karājās un nolaižās tālu no cilvēkiem.
Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
5 No zemes virsas izaug maize, viņas apakša top apgriezta kā no uguns.
A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
6 Viņas akmeņos ir safīri, un tur rodas zelta graudi.
Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
7 Ne ērglis šo ceļu nav ieraudzījis, ne vanaga acs to nav redzējusi.
Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
8 Briesmīgi zvēri pa to nav gājuši, un lauva pa to nav staigājis.
nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
9 Cilvēks pieliek savu roku pie akmeņiem, un izrok kalnu pamatus;
A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
10 Viņš izcērt ceļus akmeņu kalnos, un viņa acs ierauga visādus dārgumus;
A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
11 Viņš aizdara ūdeņus, kā nesūcās cauri, un izved gaismā, kas ir apslēpts.
Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
12 Bet gudrību, kur to atrod, un kur mājo atzīšana?
De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
13 Cilvēks nezin, ar ko lai to pērk un dzīvo zemē to nevar uziet.
Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
14 Bezdibenis saka: te viņas nav; un jūra saka: tā nav pie manis.
A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
15 Zeltu par viņu nevar dot, nedz sudraba maksu par viņu iesvērt.
Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
16 To nevar uzsvērt ar Ofira zeltu nedz ar dārgiem oniksa un safīra akmeņiem.
nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
17 To neatsver ne zelts, ne spīdoši akmeņi, to nevar izmīt pret zelta glītumiem.
nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
18 Par pērlēm un kristālu nav ko runāt; jo gudrību mantot ir pārāki par pērlēm.
a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
19 Moru zemes topāzs viņai nav līdzīgs, un visu šķīstais zelts viņu nepanāk.
nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
20 Nu tad, no kurienes nāk gudrība un kur mājo atzīšana?
A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
21 Jo tā ir apslēpta priekš visu acīm, kas dzīvo, un putniem apakš debess tā ir nezināma.
El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
22 Elle un nāve saka: ar savām ausīm gan esam dzirdējuši viņas slavu.
Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
23 Dievs pazīst viņas ceļu, un Tas zin viņas vietu.
Isten érti az útját és ő tudja helyét.
24 Jo Viņš skatās līdz pasaules galiem, Viņš redz, kas apakš visām debesīm.
Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
25 Kad Viņš vējam deva savu svaru un ūdeni nosvēra pēc mēra,
hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
26 Kad Viņš lietum sprieda likumu un zibenim un pērkonam ceļu,
Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
27 Tad Viņš to izredzēja un to izteica, Viņš to sataisīja un izdibināja,
akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
28 Un sacīja uz cilvēku: redzi, Tā Kunga bijāšana, tā ir gudrība, un atstāties no ļauna, tā ir atzīšana.
és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
