Ījaba 26
1 Un Ījabs atbildēja un sacīja:
Jób pedig felele, és monda:
2 Kā tu nu palīdzējis nestipram un stiprinājis nespēcīgo elkoni!
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
3 Kā tu nu padomu devis negudram un saprašanu izrādījis ļoti skaidri!
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4 Kam tu teic šos vārdus, un kā dvaša no tevis iziet?
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5 Miroņi sāk trīcēt apakš ūdeņiem, un tie, kas tur mīt.
A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol h7585)
7 Viņš zvaigžņu debesi gaisā izpletis un zemi piekāris, kur nekas.
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Viņš saņem ūdeni Savos mākoņos, un padebeši apakš Viņa nesaplīst.
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
9 Viņš aizklāj Savu goda krēslu, Viņš izpleš tam priekšā Savu padebesi.
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
10 Viņš ap ūdeņiem licis ežu, līdz kur gaisma un tumsa šķirās.
Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
11 Debess pīlāri trīc un iztrūcinājās no Viņa draudiem.
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12 Caur Viņa spēku jūra saceļas viļņos, un caur Viņa ziņu augstie viļņi tiek sašķelti.
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13 Caur Viņa vēju debess paliek skaidra, un Viņa roka nodur žiglo čūsku.
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Redzi, tā ir Viņa ceļu maliņa, un kāda lēna balss tikai, ko samanām; kas Viņa varas pērkoni varētu dzirdēt?
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
