Ījaba 22
1 Tad Elifas no Temanas atbildēja un sacīja:
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Vai Dievam kāds labums no cilvēka? Nē, labums tam pašam, ka ir prātīgs.
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3 Vai tas tam Visuvarenam par labu, kad tu taisns, jeb par mantu, ka tu savus ceļus nenoziedzīgi staigā?
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 Vai tad Viņš tavas Dieva bijāšanas dēļ tevi sodīs un ar tevi ies tiesā?
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5 Vai tava blēdība nav liela un tavi noziegumi bez gala?
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 Jo savus brāļus tu esi ķīlājis bez vainas un novilcis kailiem drēbes.
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Piekusušo tu neesi dzirdinājis ar ūdeni un izsalkušam liedzis maizi.
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 Kur kāds bija varens, tam piederēja zeme, un kas bija augstā godā, tas tur dzīvoja.
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9 Atraitnes tu esi atlaidis tukšā, un bāriņu elkoņi ir salauzti.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Tādēļ ir virves ap tevi, un izbailes tev piepeši uzgājušas.
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Jeb vai tu neredzi tumsu un ūdens plūdus, kas tevi apklāj?
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Vai Dievs nav augšām debesīs? Redzi jel zvaigžņu augstumu, cik tās augstas!
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 Un tu saki: ko Dievs zin? Vai Viņš aiz tumšiem mākoņiem māk tiesāt?
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Padebeši ir Viņa aizsegs, ka neredz, un Viņš staigā debesīs.
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Vai tu vecās pasaules ceļu gribi staigāt, ko netaisnie ļaudis gājuši,
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 Kas priekšlaiku bojā gājuši, - plūdi izgāzušies pār viņu pamatiem.
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 Kas uz to stipro Dievu sacīja: Nost no mums! un ko tas Visuvarenais tiem varētu darīt?
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 Tomēr Tas viņu namus bija pildījis ar labumu. Šo bezdievīgo padoms lai ir tālu no manis.
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19 Taisnie to redz un priecājās, un nenoziedzīgais par tiem smiesies:
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20 Tiešām, izdeldēti ir mūsu ienaidnieki, un uguns aprijis viņu pārējo mantu.
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21 Meklē Viņa draudzību, tad paliksi mierā, no tā tev nāks labums.
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22 Pieņem jel mācību no Viņa mutes un liec Viņa vārdus savā sirdī.
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23 Ja tu atgriezīsies pie tā Visuvarenā un atmetīsi netaisnību tālu no sava dzīvokļa, tad tu tapsi uztaisīts.
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24 Liec pīšļos mantu un upes oļos zeltu,
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 Tad tas Visuvarenais tev būs par zeltu un Viņš tev būs par spožu sudrabu.
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 Tad tu par to Visuvareno priecāsies un pacelsi uz Dievu savu vaigu.
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Tu Viņu piesauksi, un Viņš tevi paklausīs, un tu maksāsi savus solījumus.
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Ko tu apņemsies, tas tev notiks, un uz taviem ceļiem spīdēs gaišums.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 Kad iet uz leju, tad tu saki: uz augšu! Un Viņš izglābs to, kam noskumis vaigs.
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30 Viņš izpestīs to, kas nav nenoziedzīgs; tavu roku šķīstības dēļ tas taps izpestīts.
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
