Jēkaba Vēstule 1
1 Jēkabs, Dieva un Tā Kunga Jēzus Kristus kalps, sveicina tās divpadsmit ciltis, kas dzīvo svešumā.
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan lévő tizenkét nemzetségnek üdvözletét küldi.
2 Mani brāļi, turat to par tīru prieku, kad jūs iekrītat dažādās kārdināšanās,
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, amikor különféle kísértésekbe estek,
3 Zinādami, ka jūsu ticības pārbaudīšana rada pastāvību.
tudván, hogy a ti hitetek próbája állhatatosságot eredményez.
4 Bet pastāvībai lai ir pilnīgs darbs, ka jūs esat pilnīgi un veseli, un ka jums nekā netrūkst.
Az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet, hogy tökéletesek és fedhetetlenek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
5 Un ja kādam no jums gudrības trūkst, tas lai lūdzās no Dieva, kas visiem labprāt dod un nevienam nepārmet, - tad tā viņam taps dota.
Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül megadja.
6 Bet lai lūdz ticībā, ne šaubīdamies; jo kas šaubās, tas ir līdzīgs jūras vilnim, ko vējš kustina un mētā.
De hittel kérje semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.
7 Jo tāds cilvēks lai nedomā, ka tas no Tā Kunga ko dabūs.
Ne gondolja, hogy kaphat valamit az Úrtól az ilyen
8 Divprātīgs cilvēks ir nepastāvīgs visos savos ceļos.
kétszívű és minden útjában állhatatlan ember.
9 Bet zemas kārtas brālis lai lielās ar savu augstumu;
Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú méltóságával,
10 Un kas ir bagāts, ar savu zemumu; jo viņš paiet kā zāles puķe.
a gazdag pedig nyomorúságával, mert elmúlik, mint a fű virága.
11 Jo saule ir uzlēkusi ar karstumu un zāli izkaltējusi, un viņas puķe ir nokritusi un viņas vaiga jaukums nozudis; - tāpat arīdzan bagātais savītīs uz saviem ceļiem.
Mert felkel a nap nagy hevével és elszárítja a füvet, és annak virága elhull, és szépsége elvész: így vész el a gazdag is a maga útján.
12 Svētīgs ir tas vīrs, kas kārdināšanā pastāv, jo pārbaudīts viņš dabūs to dzīvības kroni, ko Tas Kungs ir solījis tiem, kas Viņu mīļo.
Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután kiállta a próbát, elveszi az élet koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13 Neviens, kas top kārdināts, lai nesaka, ka tas no Dieva top kārdināts; jo Dievs nevar tapt kārdināts uz ļaunu, un arī Pats nekārdina neviena.
Senki se mondja, amikor megkísértetik: az Isten kísért engem, mert Isten gonoszsággal nem kísérthető és őmaga sem kísért senkit.
14 Bet ikviens top kārdināts, kad tas no savas paša kārības top skubināts un labināts.
Mert mindenkit saját kívánsága vonja és csábítja.
15 Pēc tam, kad iekārošana ir ieņēmusies, tad tā dzemdē grēku, un kad grēks ir padarīts, tad tas dzemdē nāvi.
Azután a kívánság megfoganva bűnt szül. A bűn pedig teljességre jutva halált nemz.
16 Nepieviļaties, mani mīļie brāļi!
Ne tévelyegjetek, szeretett atyámfiai.
17 Ikviena laba dāvana un ikviens pilnīgs dāvinājums nāk zemē no augšienes, no tā gaismas Tēva, pie kā nekādas pārmīšanās nedz pārvēršanās ēnas.
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem a változandóságnak árnyéka.
18 Pēc Sava prāta Viņš mūs ir dzemdinājis caur to patiesības vārdu, ka mēs būtu Viņa radījumu pirmaji.
Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek első zsengéje legyünk.
19 Tad nu, mani mīļie brāļi, lai ikviens cilvēks ir čakls dzirdēt, bet lēns runāt un lēns dusmot.
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,
20 Jo cilvēka dusmība nedara, kas ir taisni Dieva priekšā.
mert ember haragja Isten igazságát nem szolgálja.
21 Tāpēc noliekat visu nešķīstību un blēdību un pieņemat ar lēnprātību to iekš jums iedēstīto vārdu, kas jūsu dvēseles var darīt svētas.
Elvetve azért minden szennyet és mindenféle gonoszságot, szelídséggel fogadjátok a belétek oltott igét, amely megtarthatja lelketeket.
22 Bet esiet tā vārda darītāji un ne tikai klausītāji, paši sevi pievildami;
Az igének pedig megtartói legyetek, nemcsak hallgatói, megcsalva magatokat.
23 Jo, ja kas ir tā vārda klausītājs, bet ne darītājs, tas ir līdzināms vīram, kas savu miesīgo vaigu aplūko spieģelī;
Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ahhoz az emberhez hasonlít, aki tükörben megnézi arcát.
24 Jo viņš sevi aplūkojis un nogājis un tūdaļ aizmirsis, kādā vaigā viņš bijis.
Megnézi ugyan magát, de elmegy és azonnal elfelejti, milyen volt.
25 Bet kas locīdamies ieskatās pilnīgā svabadības bauslībā un paliek pie tās, un nav aizmirsīgs klausītājs, bet tā darba darītājs, tas būs svētīgs savā darīšanā.
De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad mellette, az nem feledékeny hallgatója, sőt tevékeny megvalósítója: az boldog lesz cselekedeteiben.
26 Ja kam šķiet, ka tas Dievam kalpojot, un nesavalda savu mēli, bet savu sirdi pieviļ, Tā Dieva kalpošana ir nelietīga.
Ha valaki kegyesnek látszik közöttetek, de nem zabolázza meg nyelvét, és még önmagát is áltatja, annak kegyessége hiábavaló.
27 Šķīsta un neapgānīta kalpošana Dieva un Tā Tēva priekšā ir šī, bāriņus un atraitnes viņu bēdās apmeklēt un sevi pašu pasargāt neapgānītu no pasaules.
A tiszta és igazi kegyesség Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni önmagát a világtól.
