Hozejas 5
1 Klausiet šo, jūs priesteri, un ņemiet vērā, Israēla nams, un atgriežat ausis, ķēniņa nams, jo pār jums nāks sodība, ka esat par valgu tapuši Micpā un par izplestu tīklu Tāborā.
Halljátok ezt, ti papok, figyeljetek, Izraél háza s a királynak háza, figyelmezzetek, mert nektek szól az ítélet; mert tőr voltatok Miczpának és kiterített háló a Táboron.
2 Tie atkāpjās un dziļi samaitājās, bet Es tiem visnotaļ būšu par pārmācītāju.
Mélységesen romlottak meg az elpártolók; de én fenyítés vagyok mindnyájuknak.
3 Es pazīstu Efraīmu, un Israēls priekš Manis nav apslēpts, ka tu, Efraīm, tagad maucību dzeni, un Israēls sagānās.
Ismerem én Efraimot, és Izraél nincs elrejtve előlem; bizony most paráználkodtál, Efraim, tisztátalanná vált Izraél!
4 Viņu darbi nevēl pie Dieva atgriezties, jo maucības gars ir viņu sirdī, un To Kungu tie neatzīst.
Nem engedik cselekedeteik megtérni Istenükhöz, mert a paráznaság szelleme bennük van és az Örökkévalót nem ismerik.
5 Israēla gods dos liecību pret viņa vaigu, un Israēls un Efraīms kritīs caur savu noziegumu, arī Jūda kritīs līdz ar viņiem.
Vallani fog tehát Izraél gőgje az ő arczába; Izraél meg Efraim megbotlanak bűnükben, elbotlik Jehúda is ő velük.
6 Tad tie nāks ar savām avīm un ar saviem vēršiem, To Kungu meklēt, bet neatradīs, - Viņš no tiem ir atrāvies.
Juhaikkal és marhájukkal mennek majd keresni az Örökkévalót, de nem találják meg: elvonta magát tőlük!
7 Tie palikuši neuzticīgi pret To Kungu, jo tie dzemdinājuši svešus bērnus, un jaunais mēnesis tos norīs ar viņu daļām.
Az Örökkévaló ellen hűtlenkedtek, mert idegen gyermekeket nemzettek; most eméssze meg őket egy hónap alatt telkeikkel együtt!
8 Bazūnējiet ar bazūnēm Ģibejā, ar trumetēm Rāmā, sauciet skaņi BetAvenā: „aiz tevis, Benjamin!“
Fújjátok meg a harsonát Gibeában, a trombitát Rámában; riadjatok Bét-Ávenben, utánad Benjámin.
9 Efraīms taps par tuksnesi sodības dienā; par Israēla ciltīm Es esmu darījis zināmu, kas tiešām notiks.
Efraim pusztulássá lészen a fenyítés napján; Izraél törzsei között tudattam hűségesen.
10 Jūda lielkungi ir tapuši kā tie, kas robežu pārceļ, Es izgāzīšu pār tiem savas dusmas kā ūdeni.
Olyanok lettek Jehúda nagyjai, mint a kik határt tolnak el; reájuk öntöm víz gyanánt haragomat.
11 Efraīms top nospaidīts, sasists sodā, jo viņam gribējās pakaļ dzīties (cilvēku) likumiem.
Fosztogatva van Efraim, elnyomva jogában, mert tetszett neki követni a parancsot.
12 Tāpēc Es Efraīmam būšu kā kode, un Jūda namam kā kāpurs.
Én pedig olyan vagyok, mint a moly Efraimnak, s mint a rothadás Jehúda házának.
13 Kad Efraīms redzēja savu sērgu un Jūda savu vainu, tad Efraīms cēlās pie Asura un sūtīja pie ķēniņa Jareba, bet tas nevar jūs darīt veselus, nedz dziedināt jūsu vainu.
Látván Efraim a betegségét s Jehúda a nyavalyáját, elment Efraim Assiúrba s küldött Járéb királyhoz; de ő nem tud benneteket gyógyítani és nem enyhíti el rólatok a nyavalyát.
14 Jo Es būšu Efraīmam kā lauva un Jūda namam kā jauns lauva. Es, Es saplosīšu un iešu projām, Es aiznesīšu, un nebūs glābēja.
Mert én olyan vagyok, mint az oroszlán Efraimnak, s mint a fiatal oroszlán Jehúda házának; én, én széttépek és tovamegyek, felkapom és nincs a ki megmenti.
15 Es iešu un atgriezīšos uz savu vietu, tiekams tie savu noziegumu atzīst un meklē manu vaigu.
Megyek, hogy visszatérjek a helyemre, a míg bűnhődnek és keresik színemet; szorultságukban majd fölkeresnek engem!
