Amosa 5
1 Klausiet šo vārdu, ar ko es par jums sāku raudu dziesmu, Israēla nams!
Halljátok ezt az igét, melyet hangoztatok gyászdal képen fölöttetek, Izraél háza!
2 Israēla meita ir kritusi, viņa vairs necelsies, viņa ir atstāta zemē, neviena nav, kas to uzceļ.
Elesett, nem fog többé fölkelni Izraél hajadona: elterült a földjén, nincs ki föltámasztja!
3 Jo tā saka Tas Kungs Dievs: tai pilsētai, kur iziet tūkstoši, atliksies simts, un kur iziet simts, atliksies desmit Israēla namā.
Mert, így; szól az Úr az Örökkévaló: A város, mely ezrével vonul ki, hátrahagy százat, és a mely kivonul százával, hátrahagy tizet Izraél háza számára.
4 Jo tā saka Tas Kungs uz Israēla namu: meklējiet Mani un dzīvojiet!
Mert így szól az Örökkévaló Izraél házának: Keressetek engem, hogy éljetek!
5 Bet nemeklējiet Bēteli un nenāciet uz Gilgalu un nenoejat uz Bēršebu, jo Gilgala taps aizvesta un Bētele paliks par neko.
S ne keressétek Bét-Élt, és Gilgálba ne jöjjetek, Beérsébába pedig ne vonuljatok; mert Gilgál számkivetésbe fog menni és Bét-Él semmissé lesz.
6 Meklējiet To Kungu un dzīvojiet, - lai Viņš neizšaujas Jāzepa namā kā uguns, kas to norij, un neviens to nevar dzēst Bētelē, -
Keressétek az Örökkévalót, hogy éljetek, nehogy lecsapjon mint a tűz József házára és az emészti, és nincs ki oltaná Bét-Élt
7 Jūs, kas tiesu pārvēršat par vērmelēm un stumjat taisnību pie zemes:
a kik ürömmé változtatják a jogot s az igazságot földre terítik.
8 Kas radījis Sietiņu un Orijonu un nāves ēnu pārvērš par rīta gaismu un dienu aptumšo, ka nakts metās, kas jūras ūdeni sauc un to izgāž pa zemes virsu, - Kungs ir Viņa vārds,
A ki a fiastyúknak és Óriónnak teremtője, s a ki reggellé változtatja a homályt, a nappalt éjjellé sötétítette, a ki szólította a tenger vizeit és kiöntötte a föld színére: Örökkévaló az ő neve:
9 Tam prāts ir, to spēcīgo postīt, ka posts nāk pār stipro pili.
aki erőssé teszi a pusztítást a hatalmas fölött, úgy hogy pusztítás jön az erős várra.
10 Tie ienīst to, kas vārtos pārmāca, un kas patiesību runā, to tie tur par negantu.
Gyűlölik a kapuban intőt, és az őszintén beszélőt megutálják.
11 Tādēļ ka jūs apbēdinājāt nabagu un ņemat labības dāvanu no viņa, tad jūs gan esiet uztaisījuši namus no cirstiem akmeņiem, bet jūs tanīs nedzīvosiet, jūs esat stādījuši diženus vīna dārzus, bet viņu vīnu jūs nedzersiet.
Azért mivel letapossátok a szegényt, és gabona-ajándékot vesztek tőle: faragottkő-házakat építettetek, de nem fogtok bennök lakni, gyönyörű szőlőket ültettetek, de nem fogjátok inni borukat.
12 Jo es zinu, ka jūsu pārkāpumu daudz un jūsu grēku varen daudz. Tie nospaida taisno un ņem dāvanas, un nomāc nabagus vārtos.
Mert tudom, sok a bűnötök, és számos a vétketek, az igaznak szorongatói ti, váltságdíj elfogadói, a kik a szűkölködőket elhajlították a kapuban.
13 Tādēļ prātīgais šinīs laikos cieš klusu, jo tie ir nikni laiki.
Azért aki eszes, abban az időben hallgatni fog, mert gonosz idő az.
14 Meklējiet labu un ne ļaunu, lai jūs dzīvojat, un tā Tas Kungs, tas Dievs Cebaot, būs ar jums, kā jūs sakāt.
Keressétek a jót, s ne a rosszat, azért hogy éljetek; és legyen úgy az Örökkévaló, a seregek Istene veletek, miként mondtátok.
15 Ienīstiet ļaunu un mīļojiet labu un spriežat vārtos tiesu, vai varbūt Tas Kungs, tas Dievs Cebaot, neapžēlosies par Jāzepa atlikušiem.
Gyűlöljétek a rosszat és szeressétek a jót, és állítsátok föl a kapuban a jogot: talán megkönyörül az Örökkévaló, a seregek Istene, Józsefnek maradékán.
16 Tādēļ tā saka Tas Kungs, tas Dievs Cebaot, Tas Kungs: visās ielās vaimanas un visās gatvēs saka: vai, vai! Arāju sauc pie asarām, un pie vaimanām vaidētājus.
Azért így szól az Örökkévaló, a seregek Istene, az Úr: Mind a téreken gyászolás s mind az utczákon azt mondják jaj, jaj; – gyászra szólítják a földmívest és gyászolásra a siralomhoz értőket;
17 Un visos vīna dārzos būs vaimanas, jo Es iešu caur jūsu vidu, saka Tas Kungs.
s mind a szőlőkön gyászolás, midőn végigvonulok közepetted, mondja az Örökkévaló.
18 Ak vai, tiem, kas ilgojās pēc Tā Kunga dienas! Par ko tad jums būs Tā Kunga diena? Tā būs tumsa un ne gaisma.
Oh azok, kik óhajtják az Örökkévaló napját: minek is nektek az Örökkévaló napja? Sötétség az és nem világosság!
19 Tā kā kad vīrs bēgtu no lauvas un to sastaptu lācis! Un nāktu namā un atslietos ar roku pie sienas, un čūska viņam iedzeltu!
Amint futamodik valaki az oroszlán elől és rátalál a medve, aztán bejön a házba és oda támasztja kezét a falhoz, és megmarja a kígyó!
20 Vai tad Tā Kunga diena nebūs tumsa un ne gaisma, un nakts, kam nav spožuma?
Nemde sötétség az Örökkévaló napja, és nincs világosság, homályos és nincs számára fény!
21 Es ienīstu un atmetu jūsu svētkus un negribu ost jūsu sapulces.
Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket; nem tűrhetem gyülekezéseiteket.
22 Jo kad jūs Man dedzināmos upurus upurējat līdz ar saviem ēdamiem upuriem, tad Man pie viņiem nav labs prāts, un pateicības upuri no jūsu barotiem lopiem Es negribu ieredzēt.
Mert ha bemutattok nekem égőáldozatokat meg lisztáldozataitokat, nem kedvelem: békeáldozatot hízó barmaitokból nem nézek.
23 Atstājies jel no Manis ar savu dziesmu bļaušanu, un tavu kokļu skaņu Es negribu dzirdēt.
Távolíts el tőlem énekeidnek zúgását, s lantjaidnak zenéjét! nem hallhatom!
24 Bet lai plūst tiesa kā ūdens un taisnība kā stipra upe.
Hadd hömpölyögjön mint a víz a jog s az igazság, mint a tartós patak!
25 Vai četrdesmit gadus tuksnesī jūs Man esat nesuši upurus un ēdamus upurus, Israēla nams?
Vajon vágóáldozatokat és lisztáldozatot hoztatok-e nekem a pusztában negyven esztendőn át, Izraél háza?
26 Bet jūs nesāt sava(Sikuta) ķēniņa būdu un sava Ķijuna bildi, sava dieva zvaigzni, ko jūs sev pašiem bijāt taisījuši.
Majd viszitek Szikkútot, a ti királytokat, és Kijjúnt, a ti képeteket, istenteknek csillagját, melyeket készítettetek magatoknak.
27 Tādēļ Es jūs aizvedīšu tālu viņpus Damaskus, saka Tas Kungs, kam vārds ir Dievs Cebaot.
Számkivetlek benneteket Damaszkuson messze túl, mondja az Örökkévaló, a seregek Istene az ő neve!
