Otra Samuela 22
1 Un Dāvids runāja Tā Kunga priekšā šīs dziesmas vārdus tai dienā, kad Tas Kungs viņu bija atpestījis no visu viņa ienaidnieku rokas un no Saula rokas; un viņš sacīja:
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 Tas Kungs ir mans akmens kalns un mana pils un mans glābējs.
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 Dievs ir mans patvērums, uz ko es paļaujos, manas priekšturamās bruņas un manas pestīšanas rags, mans augstais palīgs, un mana glābšana, mans Pestītājs, kas mani no varas darba atpestī.
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 Es piesaukšu To Kungu, kas teicams, tad es tapšu atpestīts no saviem ienaidniekiem.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Jo nāves viļņi mani apņēma un posta upes mani izbiedēja,
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)
7 Savās bēdās es piesaucu To Kungu, es piesaucu savu Dievu; tad Viņš klausīja manu balsi no Sava nama, un mana brēkšana nāca Viņa ausīs.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 Zeme tapa kustināta un drebēja, un debesu stiprumi kustējās un trīcēja, kad Viņš apskaitās.
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Dūmi uzkāpa no Viņa nāsīm un rijoša uguns no Viņa mutes, zibeņi no Viņa iedegās.
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 Viņš nolaida debesis un nokāpa, un tumsa bija apakš Viņa kājām.
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 Un Viņš brauca uz ķeruba un skrēja, un parādījās uz vēja spārniem.
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 Viņš lika tumsu ap Sevi par telti, un melnus ūdeņus un biezus mākoņus.
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 No spožuma Viņa priekšā iedegās ugunīgi zibeņi.
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 Tas Kungs lika pērkoniem rībēt no debesīm, un tas Visuaugstais pacēla Savu balsi.
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 Un Viņš meta bultas un tos izklīdināja, Viņš meta zibeņus un tos iztrūcināja.
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 Jūras dibeni rādījās, zemes pamati tapa atklāti no Tā Kunga bāršanas, no Viņa nāšu dvašas pūšanas.
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 Viņš izstiepa (roku) no augstības un satvēra mani, Viņš mani izvilka no lieliem ūdeņiem.
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 Viņš mani atpestīja no mana stiprā ienaidnieka un no maniem nīdētājiem, jo tie bija jo varenāki nekā es.
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 Tie cēlās pret mani manā bēdu laikā; bet Tas Kungs bija mans patvērums.
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 Un Viņš mani izveda klajumā, Viņš mani izrāva, jo Viņam bija labs prāts uz mani.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 Tas Kungs man atmaksā pēc manas taisnības, Viņš man atlīdzina pēc manu roku šķīstības.
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 Jo es sargāju Tā Kunga ceļus, un neesmu atkāpies no sava Dieva.
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 Jo visas Viņa tiesas ir manā priekšā, un Viņa likumus es nelieku nost no sevis.
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 Bet es biju bezvainīgs Viņa priekšā un sargājos noziegties.
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 Un Tas Kungs man atlīdzina pēc manas taisnības, pēc manas šķīstības priekš Viņa acīm.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 Pie tiem svētiem Tu rādies svēts, un pie tiem sirdsskaidriem vīriem Tu rādies skaidrs.
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 Pie tiem šķīstiem Tu rādies šķīsts, un pie tiem pārvērstiem (un pretdabiskiem) Tu pārvērties (un maldini).
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 Jo bēdīgus ļaudis Tu atpestī, un Tavas acis ir pret tiem lepniem, tos pazemot.
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Jo Tu Kungs esi mans spīdeklis. Tas Kungs dara manu tumsību gaišu.
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 Jo ar Tevi es varu sadauzīt karaspēku, ar savu Dievu es varu lēkt pār mūriem.
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 Tā stiprā Dieva ceļš ir bezvainīgs, Tā Kunga valoda ir šķīsta, Viņš ir par priekšturamām bruņām visiem, kas uz Viņu paļaujas.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Jo kur ir kāds Dievs, kā vien Tas Kungs? Un kur ir kāds patvērums, kā vien mūsu Dievs?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 Tas stiprais Dievs ir mans varenais patvērums, un Viņš vada to taisno pa Savu ceļu.
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 Viņš man kājas dara kā stirnām, un mani uzceļ manā augstā vietā.
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 Viņš manas rokas māca karot, ka mans elkonis uzvelk vara stopus.
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Un Tu man dod Savas pestīšanas priekšturamās bruņas, un Tava laipnība mani paaugstina.
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 Maniem soļiem Tu esi darījis platu ceļu apakš manis, ka mani krimšļi nav slīdējuši.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 Es dzīšos pakaļ saviem ienaidniekiem, un tos iznīcināšu un negriezīšos atpakaļ, kamēr tos nebūšu izdeldējis.
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 Es tos izdeldēšu un tos satriekšu, ka tie nevarēs celties, tiem jākrīt apakš manām kājām.
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Jo Tu mani apjozīsi ar spēku uz karu, Tu nospiedīsi apakš manis, kas pret mani ceļas.
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 Tu maniem ienaidniekiem liksi bēgt manā priekšā un savus nīdētājus es iznīcināšu.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 Tie skatās visapkārt, bet glābēja nav, - uz To Kungu, bet Viņš tiem neatbild.
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 Es tos sagrūdīšu kā zemes pīšļus, es tos samīšu un izkaisīšu kā dubļus uz ielām.
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 Tu mani izglābi no manu ļaužu ķildām, Tu mani lieci par galvu tautām: ļaudis, ko es nepazinu, man kalpo.
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 Svešinieku bērni mīlīgi izrādās manā priekšā; kad viņu auss dzird, tad tie man paklausa.
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 Svešinieku bērni nonīkst un drebēdami iziet no savām pilīm.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 Tas Kungs ir dzīvs, un slavēts lai ir mans Patvērums, un augsti slavēts lai ir Dievs, manas pestīšanas Klints,
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 Tas stiprais Dievs, kas man dod atriebšanu, un tautas nomet apakš manis,
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 Un kas mani izvada no maniem ienaidniekiem. Un Tu mani paaugstini pār tiem, kas pret mani cēlās, no tiem varas darītājiem Tu mani izglābi.
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 Tāpēc es Tevi, Kungs, slavēšu starp tautām un dziedāšu Tavam vārdam.
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 Viņš Savam ķēniņam parāda lielu pestīšanu un dara labu Savam svaidītam Dāvidam un viņa dzimumam mūžīgi.
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
