Canticum Canticorum 1
Énekek éneke, Salamontól.
2 osculetur me osculo oris sui quia meliora sunt ubera tua vino
Csókoljon engem szája csókjaival: mert bornál jobb a szerelmed.
3 fraglantia unguentis optimis oleum effusum nomen tuum ideo adulescentulae dilexerunt te
Illatnak jók az olajaid, kiöntött olaj a neved; azért szeretnek téged a leányzók.
4 trahe me post te curremus introduxit me rex in cellaria sua exultabimus et laetabimur in te memores uberum tuorum super vinum recti diligunt te
Vonj engem, utánad hadd szaladjunk – termeibe bevitt engem a király – hadd ujjongjunk és örvendjünk benned, hadd emlegessük szerelmedet inkább a bornál: méltán szeretnek téged.
5 nigra sum sed formonsa filiae Hierusalem sicut tabernacula Cedar sicut pelles Salomonis
Fekete vagyok, de szép, ti Jeruzsálem leányai, mint Kédár sátrai, mint Salamon szőnyegei.
6 nolite me considerare quod fusca sim quia decoloravit me sol filii matris meae pugnaverunt contra me posuerunt me custodem in vineis vineam meam non custodivi
Ne nézzetek rám, hogy kissé fekete vagyok, hogy lesütött engem a nap! Anyám fiai megharagudtak reám, tettek engem őrzőjévé a szőlőknek: a magam szőlőjét nem őriztem.
7 indica mihi quem diligit anima mea ubi pascas ubi cubes in meridie ne vagari incipiam per greges sodalium tuorum
Mondd meg nekem te, kit lelkem szeret, merre legeltetsz, merre heverésztetsz délben? Mert minek legyek, mint aki elburkolja magát, társaid nyájainál?
8 si ignoras te o pulchra inter mulieres egredere et abi post vestigia gregum et pasce hedos tuos iuxta tabernacula pastorum
Ha te ezt nem tudod, legszebbike az asszonyoknak, indulj el a juhok nyomdokain és legeltesd gödölyéidet a pásztorok hajlékainál.
9 equitatui meo in curribus Pharaonis adsimilavi te amica mea
Paripámhoz Fáraó szekereinél mondlak hasonlónak, kedvesem!
10 pulchrae sunt genae tuae sicut turturis collum tuum sicut monilia
Bájosak az orczáid a füzérekben, nyakad a gyöngysorokban.
11 murenulas aureas faciemus tibi vermiculatas argento
Aranyfüzéreket készítünk neked ezüst gombocskákkal.
12 dum esset rex in accubitu suo nardus mea dedit odorem suum
Mialatt a király asztalkörében ült, az én nárdusom megadta illatát.
13 fasciculus murrae dilectus meus mihi inter ubera mea commorabitur
Myrrhacsokor az én barátom nekem, mely kebleim között piben;
14 botrus cypri dilectus meus mihi in vineis Engaddi
cziprusfürt az én barátom nekem, Én-Gédi szőlőiben.
15 ecce tu pulchra es amica mea ecce tu pulchra oculi tui columbarum
Íme, szép vagy te kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok.
16 ecce tu pulcher es dilecte mi et decorus lectulus noster floridus
Íme, szép vagy te barátom, kedves is, nyoszolyánk is zöldelő;
17 tigna domorum nostrarum cedrina laquearia nostra cypressina
házaink gerendái czédrusok, padozatunk cziprusok.
