Psalmorum 95

1 laus cantici David venite exultemus Domino iubilemus Deo salutari nostro

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 praeoccupemus faciem eius in confessione et in psalmis iubilemus ei

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 quoniam Deus magnus Dominus et rex magnus super omnes deos

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 quia in manu eius fines terrae et altitudines montium ipsius sunt

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 quoniam ipsius est mare et ipse fecit illud et siccam manus eius formaverunt

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 venite adoremus et procidamus et ploremus ante Dominum qui fecit nos

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 quia ipse est Deus noster et nos populus pascuae eius et oves manus eius

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 hodie si vocem eius audieritis nolite obdurare corda vestra

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 sicut in inritatione secundum diem temptationis in deserto ubi temptaverunt me patres vestri probaverunt me; et viderunt opera mea

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 quadraginta annis offensus fui generationi illi et dixi semper errant corde

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 et isti non cognoverunt vias meas ut iuravi in ira mea si intrabunt in requiem meam

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.