Psalmorum 88
1 canticum psalmi filiis Core in finem pro Maeleth ad respondendum intellectus Eman Ezraitae Domine Deus salutis meae die clamavi et nocte coram te
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 intret in conspectu tuo oratio mea inclina aurem tuam ad precem meam
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 aestimatus sum cum descendentibus in lacum factus sum sicut homo sine adiutorio
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 inter mortuos liber sicut vulnerati dormientes in sepulchris quorum non es memor amplius et ipsi de manu tua repulsi sunt
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 posuerunt me in lacu inferiori in tenebrosis et in umbra mortis
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 super me confirmatus est furor tuus et omnes fluctus tuos induxisti super me diapsalma
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 longe fecisti notos meos a me posuerunt me abominationem sibi traditus sum et non egrediebar
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 oculi mei languerunt prae inopia clamavi ad te Domine tota die expandi ad te manus meas
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 numquid mortuis facies mirabilia aut medici suscitabunt et confitebuntur tibi diapsalma
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 numquid narrabit aliquis in sepulchro misericordiam tuam et veritatem tuam in perditione
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 numquid cognoscentur in tenebris mirabilia tua et iustitia tua in terra oblivionis
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 et ego ad te Domine clamavi et mane oratio mea praeveniet te
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 ut quid Domine repellis orationem meam avertis faciem tuam a me
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 pauper sum ego et in laboribus a iuventute mea exaltatus autem humiliatus sum et conturbatus
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 in me transierunt irae tuae et terrores tui conturbaverunt me
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 circuierunt me sicut aqua tota die circumdederunt me simul
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 elongasti a me amicum et proximum et notos meos a miseria
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
